George Russell ennyire gyenge mentálisan?

Többször is visszanéztem a Brit Nagydíj utáni ünneplést, és két gondolat fogalmazódott meg bennem. Egyrészt, hogy Leclerc-nek ez már nagyon kellett, és ez a siker nagyon jó irányba viheti majd a Ferrarit, a másik pedig az, hogy hol volt George Russell?

Ezen a képen látni lehet a lábát, de hiába kutattam vagy 10 percig, hogy találjak egy képet, ahol ő is pezsgőzik, nem találtam. Aztán visszanéztem még egyszer a teljes ceremóniát, és okkal nincsenek olyan képek, ahol ő is ünnepel vagy legalábbis ünnepelteti Leclerc-et: mert nem vette hozzá a fáradságot, hogy legalább ennyivel megtisztelje a riválisokat.

Azt eddig is tudtuk, hogy Russell csak és kizárólag magát szereti és magát tiszteli, és semmivel nem foglalkozik, ami őt nem igazán érinti. Tényleg, nézzétek vissza a pezsgőzést: pár cseppet rászán a Ferrarisokra, aztán elmegy oldalra. És ez nemcsak azért zavaró, mert egy sore loser (keserű vesztes, ha valakit zavar az angol), hanem mert komolyan, legalább ezt a régi, szent hagyományt tiszteljük már meg. (Norrisnak és Piastrinak sem tudtam elnézni, bár az esetükben legalább azt fel lehetett hozni mentségként, hogy amúgy őket ez baromira nem érdekli – kb. egy pilótát sem tudnak megnevezni, akivel nem versenyeztek együtt –, de Russell vágja ezt, az egyik legedukáltabb versenyző ilyen szempontból.)

Ami igazán frusztráló, hogy Russellen látszik, hogy teljesen meg van zuhanva, amit én soha nem gondoltam volna róla. Az énközpontúsága nem nyilvánul meg magabiztosságban, legalábbis nyomás alatt nem. Ha visszagondolok Verstappenre, Hamiltonra, Alonsóra, Schumacherre, Vettelre: amikor pályájuk csúcsán voltak, akkor a fejükben soha meg sem fordult volna, hogy bármilyen eredmény nem az ő érdemük. Tök mindegy, hogy szerencse kellett hozzá vagy sem, az ilyen kompetitív sportolóknál az az alapreakció, hogy minden pozitív eredmény az ő érdemük, és minden hiba valaki más miatt történt.

De még ha ezt félre is tesszük, Russellnek bőven lett volna oka az örömre. Nemcsak hogy sikerült második helyen végeznie egy olyan futamon, ahol Antonelli nullázott, neki pedig lassú defektje volt, de végeredményben még jó stratégiai döntéseket is hozott a csapat. Nem lehet azt mondani, hogy ne hoztak volna ki sokkal többet, mint ami benne volt. Egy igazán magabiztos pilóta ezt a sajátjának érezte volna, isteni karmának, jogos kompenzációnak, a világ rendjének helyreállásának.

De Russell egyértelműen nem tud felszabadultan örülni, mégpedig azért, mert pontosan tisztában van azzal, hogy egyszerűen nincs versenyben a bajnoki címért. Látszik rajta, hogy nem érti az egészet, és nem tudja kezelni, sőt még a magabiztos hit sincs meg benne, hogy ezen tud majd fordítani. A szezonnyitót leszámítva Kimi Antonelli minden egyes futamon gyorsabb volt nála, többször a pályán tette inasba, külön ligában játszanak. Ehhez képest George még a Ferrarikkal sem tud mit kezdeni, konkrétan nem tud stabilan gyorsabb lenni egy, a Mercedesnél láthatóan lassabb autónál.

Nem gondolom, hogy Russell tényleg egy Bottas lenne a tehetségét illetően. Viszont az, hogy mentálisan ennyire rosszul kezeli a helyzetet, még a finnt is lekörözi, csak épp a rossz irányba. Pedig ha valamiben biztos voltam, az az, hogy George Russell nem fog meginogni, ha esélye lesz a bajnoki címre, és így vagy úgy, de kikaparja magának. Ehhez képest még a földről sem tudja összevakarni magát.