A Ferrari és Lewis Hamilton kicsinálja Charles Leclerc-t

A szezon elég jól kezdődött Charles Leclerc számára, két harmadik és egy negyedik hely került a kalapba. Aztán jött Lewis Hamilton és a Ferrari, majd teljesen összezuhant a monacói teljesítménye: miközben a brit futamot nyert és sokszor vb-esélyesnek tűnt, addig a fél mezőny több pontot szerzett, mint Leclerc. És nem, nem ennyire rossz ő, hanem egyszerűen a Ferrari és Hamilton, illetve a 2026-os szabályok egyszerűen kicsinálták.

Kezdjük az egyszerűbbel, a 2026-os szabályokkal. Az idei autók az energiavisszanyerés és az akkumulátorok szerepének megnövekedése miatt rendkívül komplikáltak lettek. A visszatöltés az úr, az pedig elektronikusan, szoftveresen vezérelt, és a fejedre is állhatsz, nem tudsz csinálni semmit. Ez pedig nem fekszik egy olyan ösztönös zseninek, mint Leclerc.

A monacói vezetési stílusa többek között attól egyedi, ahogy a kanyarokat támadja. Nem olyan, mint Lewis Hamilton, aki későn és agresszíven, de egyenletesen fékez, majd a stabil hátsó tengellyel tökéletes ívben hajtja végre a kanyart. Leclerc folyamatosan, adagolva fékez, gyakran a motorféket is használva, és imádja, ha mozog a kocsi hátulja: ez rengeteg szabadságot enged neki, így ha a határokat feszegetve túltolja, akkor mindig van tere korrigálni és javítani. Az esetek többségében pedig ez a határon autózás extra tizedeket jelent neki egy körön, ezért is a mezőny egyik, ha nem a legjobb időmérős specialistája.

Az új autók viszont nem tolerálják a hirtelen fékezéseket és gázelvételeket. A legjobb példa erre Kína, amikor Leclerc Q3-as mért köre teljesen kuka lett a szoftver miatt. A monacói ugyanis a 10-es kanyar kijáratánál egy minimális pillanatra elemelte a lábát a gázpedálról – kis motorfékes korrekció. Csakhogy az előre beprogramozott, a hibrid hajtásláncokat vezérlő szoftverrendszer ettől megőrült: azt hitte, hogy vége a gyors körnek – mi másért ne nyomná padlón a pilóta? –, és teljesen resetelte a hibrid elektromosenergia-leadási szekvenciáját. Magyarán egyszer csak elfogyott az extra nafta, ami miatt Leclerc bukott 15 km/h-nyi végsebességet az egyenesben.

De semmi gond, ezzel még valamit csak lehet kezdeni. A monacói kezdett is, az utóbbi időben már elég jól megy neki az időmérőn. Viszont van még egy extrém hátráltató tényező: a fék.

A Ferrari fékjeit hagyományosan a Brembo gyártja. Alapvetően ezzel nem lenne gond, a Brembo ugyanis alapból olyan fékeket gyárt, amelyek jól illenek Leclerc progresszív, a féket folyamatosan adagoló stílusához. Csakhogy Lewis tavaly ezekkel a fékekkel szenvedett, mert ő utálja, ha a fék nem harap azonnal – teljesen más fékezési kultúrája van, mint Leclerc-nek. Emiatt a Brembo elkezdte a brithez igazítani a saját rendszerét, ami totális katasztrófa lett.

Egyrészt az idei, részben Hamilton-specifikus Brembo és a Ferrari számítógép-vezérelte fékrendszere nem működik összhangban: a pedálból érkező fékérzet gyakran teljesen más, mint amit az autó valóban csinál, erre pedig nagyon kényes Leclerc. Neki a fékpedál különösen fontos, ha az inkonzisztens és fals jelzéseket küld, akkor vége a dalnak. Másrészt a féktárcsák hajlamosak kiesni az üzemi hőfokból – ez gyári hiba, nem Hamilton-specifikus –, ami meg könnyen kiesésekhez vezethet, mint Monacóban, bár ott Leclerc lehetett volna okosabb, de idegből vezetett, és túl sokat akart a féktől a biztonsági autó után, amikor tudta, hogy az kockázatos.

Ennek az lett a vége, hogy Hamilton már három futam után azt mondta, hogy jó, neki ennyi elég volt, és kiharcolta magának, hogy az ő tárcsáit cseréljék le Carbon Industrie-re – a márkára, amihez hozzászokott a Mercedesnél. Érted: 50 éve dolgozik együtt a Ferrari és a Brembo, de Lewis kedvéért a konkurens féktárcsáit használják, a többi rendszer maradt a Brembóé.

Ezzel el is indult a brit szárnyalása, sok más egyéb ok is szerepet játszott, de ez volt az egyik fő, mert hirtelen számára megoldódtak a fékproblémák. Leclerc viszont utálja azt, ha a fékek nagyon erősen és agresszíven marnak a kanyar elején, az nem az ő stílusa. Így ő tovább szenvedett a Brembóval, majd Monaco után úgy volt vele, hogy oké: egy agresszív fék még mindig jobb, mint egy nem működő, így ő is lecserélte a sajátját a Carbon Industrie-ére.

Ezzel a fékproblémái megoldódtak, ahogy hozzászokott a 2026-os autók sajátosságaihoz. Csakhogy az új szabályok elvették tőle azt az extra 1–2 tizedet, amit a saját stílusa és tehetsége jelentett, amire a fékek rátettek még egy lapáttal. Ezért van az, hogy egy teljes futamon egészen bántó különbségek alakulhatnak ki közte és Hamilton között – egyszerűen minden is összejátszott ellene. Hasonlót élhetett át Sebastian Vettel az utolsó éveiben, amikor a Ferrari egy Leclerc-specifikus irányba indult, miközben amúgy is minden baj volt a kocsival.

És ez egy megszoksz vagy megszöksz helyzet. Leclerc soha nem volt egy igazi vezérbika, ellenben Lewis Hamilton brutálisan jól ért ahhoz, hogyan rántson mindenkit maga köré. Mindegy, hogy Alonso, Button vagy épp Leclerc a csapattársa, nagyon gyorsan a saját képére tud formálni egy csapatot, és maga mögé állítani a teljes apparátust. Ő még azt is el tudta érni, hogy konkurensétől vegyen féktárcsát a csapat, ami eleve miatta ment félre.

Így most vagy az van, hogy Leclerc képes ehhez alkalmazkodni az egyébként korszakos tehetségével, és annyit módosítani a vezetési stílusán, hogy így is versenyképes legyen – erre Vettel nem volt képes –, vagy nincs jövője a csapatnál. Ami szomorú, mert fiatalabb, mint Lewis, és ő a jövő, de érthető a Ferrari nézőpontja is: végtére Charles 2019 óta építhette maga köré a csapatot, és mégsem tudott szinte semmit felmutatni ez idő alatt.

Talán most Lewis Hamiltonnal sikerül valami, még ha ezért be is kell áldozni a „mi fiunkat”.