Charles Leclerc visszatért!
Nemrég írtam Leclerc gyenge teljesítményének az okairól. A kérdés az volt, hogy képes-e a monacói annyit változtatni a vezetési stílusán, hogy passzoljon a Lewis Hamilton által kért/javasolt fejlesztési irányhoz, ami egyébként sok szempontból nem volt rossz, és gyorsabbá tette az autót. (Nyilván nem arról van szó, hogy konkrétan Lewis Hamilton alá fejlesztenék az autót, mert a pilótának mindig alkalmazkodnia kell, és tud is a beállításokkal, Leclerc észrevételei pedig figyelembe vannak véve – csak van, aki nehezebben tudja a vezetési stílusát az autóhoz módosítani.)
Úgy tűnik, hogy igen. Egyrészt egyre inkább látszik Leclerc magabiztossága a kanyaroknál. Továbbra sem szereti az agresszív, erősen maró Carbon Industrie tárcsákat, de mivel más opciója szó szerint nem volt, így végül tudott annyit finomítani a fékezési szokásain, hogy ezzel ne legyen akkora probléma. És minél többet megy a Hamilton által preferált fékekkel, annál magabiztosabb lesz, ami szuper. Én némileg szkeptikus voltam, hogy ezt mennyire tudja kezelni.
Másrészt (részben ehhez kapcsolódóan) úgy tűnik, hogy van elég szoftveres mozgástér ahhoz, hogy a többi problémát is orvosolni tudják. A szombati sprinten ugyanis nem volt meg a tempója, így egy radikális változtatás mellett döntöttek a Ferrarinál a futamra. Viszont a Parc Fermé miatt az autót nem alakíthatták át, így csak szoftveresen lehetett mókolni.
Ennek eredményeképp finomították a hajtáslánc programozását. Ennek keretében átírták a kanyar közepi és kanyarkijárati differenciálmű-beállításokat (ezzel szabályozták, hogy a hátsó kerekek mekkora nyomatékkal forogjanak egymáshoz képest), így elérték, hogy a kocsi hátulja ne csúszkáljon a kigyorsításoknál. Itt érdemes megjegyezni, hogy Leclerc egyébként szereti, ha mozog az autó hátulja, de csak akkor, ha azt egy progresszív fékezéssel tudja kontrollálni. Mivel a Ferrari jelenlegi fékei ezt nem teszik lehetővé, így korábban nem tudott kellő magabiztossággal a gázra lépni, ezzel pedig nyilván sok időt veszített – ez most látszólag megoldódott.
Továbbá a Ferrarinál módosították az elektromotor (MGU-K) nyomatékleadásának görbéjét a kanyarok csúcspontján. Kicsit lineárisabbá, kevésbé agresszívvé tették az elektromos tolóerőt, amitől az SF-26 stabilabbá vált a Silverstone-ban lévő hasonlóan nagyon gyors szakaszokon (pl. Copse, Maggots–Becketts). És voilà!
Leclerc maga is elismerte a vasárnapi győzelme után, hogy a Ferrari mérnöki stábja „emberfeletti munkát végzett” abban a pár órában, ami a sprint leintése és az időmérő kezdete között rendelkezésükre állt. És jár is a taps nekik, mert amit nem tudtak biztosítani hardveresen, azt megoldották szoftveresen, és sikerült az autót úgy beállítani, hogy az jobban idomuljon Charles Leclerc stílusához és kvalitásaihoz.
Eközben Lewis Hamilton (aki így is a harmadik leggyorsabb volt a mezőnyben) nem szoftveresen akarta megoldani a felmerülő gondjait (neki eleve kevesebb volt, és más jellegűek), hanem hardveresen. A brit a vasárnapi főfutamra Leclerc-rel ellentétben egy nagyobb leszorítóerőt biztosító hátsó szárnyat választott: abban bízott, hogy Silverstone gyors kanyarjaiban ez stabilabbá teszi majd a Ferrari hátulját. Nem jött be, az autó sokat veszített ezzel, és nem volt elég gyors, hogy a győzelemért harcolhasson.
És itt jogosan merül fel a kérdés, hogy miért nem használták mindketten ugyanazokat a beállításokat. A lényeg, hogy Leclerc szoftveres beállítása lehetővé tette azt, hogy a monacói magabiztosan tudja csúsztatni a kanyarokban a Ferrarit, és kezelhetővé tegye az autó hátuljának kilengéseit (amit ő alapvetően a fékekkel érne el). Hamilton kis túlzással a falnak ment volna (akár szó szerint) az ilyen beállításoktól, mert ő utálja, ha mozog az autó hátulja, akár lehet azt szoftveresen kontrollálni, akár nem. Ha lehet ilyet mondani, most az ő mérnöki csapatának térfelén pattog a labda.
A lényeg viszont az, hogy Charles Leclerc visszatért! Persze örömködni még korai, mert az alapvető problémák még mindig megvannak, és nem biztos, hogy sikerül majd a következő futamokon is eltalálni azokat a beállításokat, amelyek mérséklik az autó alapvető Leclerc-ellenességét. De az bíztató, hogy erre van esély, a potenciál ott van a Ferrariban.
