Bot(t)lással teli jövőkép a Cadillacnél
Bot(t)lással teli jövőkép a Cadillacnél
Előző héten a magyar Formulahu és RacingNews365 megszelőztette és kedden biztossá vált: Valtteri Bottasszal és Sergio Pérezzel kezdi meg a Forma-1-es kalandot 2026-ban a Cadillac. A két tapasztalt versenyző a legtöbb szurkoló és szakíró szemében teljesen logikus döntésnek tűnik, hiszen azonnal a mezőny egyik legtapasztaltabb pilóta párosát sikerült megszerezniük, amire egy újonnan érkező csapatnak nagy szüksége van. Azonban véleményem szerint ha mélyebbről megvizsgáljuk azonnal intőjelekre találunk, amelyeket a pilóták tapasztalata csak marginálisan tud javítani.
Kezdjük a mexikói oldaláról, hiszen onnan indulva könnyebb elindulni a gondolat menetet. Tavasszal már megtettem, de most ismét megkövetem magam: Sergio Pérez minden bocsánatot megérdemel, mert abszolút igaza volt: a Red Bull autóit legjobb esetben is csak három pilóta tudja a mezőnyben működésre bírni és abból az egyiket Max Verstappennek hívják. Innentől kezdve pedig minden negatív jelzőt, amit a 2023-as szezon második felétől kapott figyelmen kívül kell hagyni. Mi marad akkor? Egy olyan pilóta, aki ösztönösen mozog a mezőnyben, a legváratlanabb körülmények között tud megvillani és a semmiből top eredményeket elérni. A korábbi években az egyik legjobb gumikímélő pilóta volt, aminek hála alternatív stratégiák egész sora tud megnyílni. Mindezen jelzők miatt pedig a Red Bull kaland előtt a középmezőny királyának volt titulálva Pérez. Gondoljunk csak a 2020-as Szahír-i Nagydíjra, amikor a mezőny végéből tudta a futamot megnyerni. Hány pilóta lett volna arra képes, mint a mexikói? Egy újonnan érkező csapatnak kész aranybánya, hiszen valljuk be, nem győzelmi szándékkal érkeznek azonnal a Forma-1-be, a pontszerzés is elsőkörbe nehéz feladat lehet. De egy Sergio Pérezzel képesek lehetnek arra, hogy a kevés lehetőségüket maximalizálják. Az aranybánya hasonlat pedig még jobban megállja a helyét, ha belevesszük mind azt a szponzorációs pénzt, amit a mexikói magával hoz.
Ezzel szemben Valtteri Bottasszal kapcsolatban csak a kérdőjelek és a miértek sokasága forog a fejemben. Tény, 2013 óta írodó pályafutása során láthatott már sok mindent a Forma-1-ben, azonban ebben nem különb Péreznél, maximum a csapatok különbözőek. Amiben kitűnik a leendő csapattársánál, az az időmérős teljesítménye, ami időnként meglepő eredményekre volt elegendő és ami láttán Lewis Hamilton is értetlenül álhatott. Ezt mi sem támasztja alá jobban, hogy eddig egyedüliként a Mercedes pilóták közül minden időmérő edzéséén eljutott a Q3-ba. Több, mint 100 nagydíjhétvégéről beszélünk! Mégha a hibrid-korszak első felében rendkívül domináns autó volt a kezei között, ez a bravúr nem sikerült se Nico Rosbergnek, se Lewis Hamiltonnak. Ez a fajta egykörös tempóbéli konzisztencia jó visszajelzés lehet a leendő autó fejlesztéseinek visszaigazolásához. Itt viszont Pérez fölé emelkedik, aki legjobb esetben is maximum a közepes szintet üti meg kvalifikációs teljesítményt figyelembe véve. Témához illik, hogy a Mercedes fejlesztési/szimulátoros csapata költői túlzással meggyászolta a finn távozását. Kiemelték ebben a tekintetben a munkamorálját és hogy szemben a hétszeres világbajnok csapattársával rengeteg időt volt hajlandó a szimulátoros részleg szolgálataira állni. Mindez pedig csak a csapathasznára vált, ami a fejlesztési versenyben is rendkivül értékesnek bizonyult.
Utóbbi állítást azonban én elkezdtem megkérdőjelezni. Miért? Mert a Mercedesen kívül ennek semmi nyomát nem láthattuk a pályafutásában. Mi történt eddig a csapatoknál Mercedest leszámítva? Egy évvel a bemutatkozása után egy új szabályrendszer érkezésekor élmezőnybe került a Williamsben, ami utána lassan elkezdett visszacsúszni. A Mercedes után eligazolt az Alfa Romeohoz, ami az új szabályrendszer érkezésekor azonnal masszív pontszerzésekre volt képes majd utána lassan visszacsúszott a mezőny legvégébe. Kisérteties a hasonlóság. Nyilván lehet okolni a Brackleyben rendelkezésre álló gyengébb infrastruktúrákat – erre még később visszatérünk – de csak a finnt vizsgálva ebben a kérdésben nem hozott átütő sikert a fejlesztési munkája.
Amennyire dicséret illetti az egykörös tempóját, annyi kritika legalább a versenyeken mutatott produkcióját. Emlékezzünk vissza 2018-ra, amikor a Ferrari, a Mercedes és a Red Bull autói is győzelemre alkalmaskak voltak, ki volt az egyedüli pilóta, aki a hat versenyző közül egyszer se nyert? Valtteri Bottas. Igen Bakuban egy versenyhajrában történt defekt elvett tőle egy győzelmi esélyt, igen Szocsiban át kellett adnia a győzelmet Lewis Hamiltonnak. De a másik 20 futamra nincs mentség, mégha Hockenheimringren is rendre utasították, kétséges, hogy tudott volna e előzni. Az elérhető eredmények maximalizálásával hosszútávon hadilábon állt eddigi pályáfutásában. Az autó határait nem tudta átlépni, az extrát kihozni belőle.
Ezenfelül nem tudom miért, de ha a legkisebb gigszer is a gépezetbe akadt és kisebb gondba került egy futam során, a 2017-es Azeri Nagydíj kivételével nem tudott utána a kocsi szintjének megfelelően teljesíteni. Kedvenc példám 2020 Olasz Nagydíj, amikor egy elrontott rajt után képtelen volt a dobogós helyekig visszakapaszkodni, míg Lewis Hamilton a büntétése után átszáguldott a mezőnyön. Nem egyszerű az aktuális mezőny legjobbja mellett teljesíteni, azonban kiütközik a kontraszt egy világbajnok alkat pilóta, aki a sírból is képes egy versenyt kihozni és egy második számú között. Erre pedig a finn a legtöbb esetben alkalmatlan volt, bár pont egy évvel később Monzában sikeresen feljött a 19. helyről a dobogóra, de kérdés, hogy ez mennyire köszönhető az autónak és mennyire neki. A pályafutásában kevés az ilyen fényes pont. Egyetemista korom egyik kedvenc streamere hivatkozott rá Botlásként anno, ami ebből a szempontból tökéletesen leírja. Nem véletlenül lett meme-ek kedvenc táplaja Sebastian Vettel hibái mellett, majd erre tett rá egy lapáttal az Alfa Romeónál, ahelyett hogy a pályán láttunk volna tőle marandandót. Utóbbi marketing fogást ki-ki döntse mennyire tudja értékelni.
További zavaró pont a gumikezelésben mutatott kép. Legerősebb pályái:Szocsi, Baku és Spielberg. Mi a közös pont? Mindegyik alacsony gumikopással bíró helyszín. Amit Charles Leclerc hosszú évek alatt megtanult, Oscar Piastri az elmúlt 2,5 évbe folyamatosan fejlődött, azt Bottas sose tudta elsajátítani. A gumimenedzsment egy fájdalmas pont, amit nem értek, hogy hogy nem tudott továbblépni, ha annyi időt töltött a szimulátorban.
Bottasról szőtt gondolataimat összegezve nehezen látom, hogy milyen módon fog pontot szerezni, felmutatható eredményeket szerezni a Cadillacnak. Mert amiben Pérez hatalmas mágus, abban a finnben nagy a hiátus. Hiába a nagy, évtizedes tapasztalat. A várhatóan kevés lehetőségből inkább a mexikóiból tudom kinézni a top-10-es helyezést.
Ha pedig már tapasztalat, térjünk rá arra, hogy mi a fő problémám egy két nagyon veterán pilótából áll felállással. Hihetetlen, de a pilóták tapasztalata autófejlesztés és csapatépítés kapcsán sokkal kevesebbet számít, mint gondolnánk. Természetesen egy 2021-es Haas helyzetnél minden jobb, de két Forma-1-es szemmel nézve öreg pilóta leigazolása nem jelent kétszer jobb teljesítményt. Egy másik szakágból szeretnék példát hozni: az IndyCarban a Meyer Shank Racing 2021-ben megpróbált nagyobb babérokra törni miután Hélio Castronevesszel megnyerték az Indy 500-at. A 4-szeres Indy 500 bajnok mellé leszerződtették a korábbi IndyCar bajnok veterán Simon Pagenaud-t a cél elérése érdekében. Magasztos eredmények helyett a top-10 is csak nagyon nehezen jött össze, majd miután a franciának egy horror balesetben véget ért gyakorlatilag a pályafutása a beugrók se tudtak csodát tenni. Ezt követően stratégiát váltottak: a veterán neveket fiatalabbakra cserélték és technikai megállapodáskoat kezdtek el kötni, előbb az Andrettival, majd 2025-ös évre egy élcsapattal, Alex Palout is a négy bajnoki címig juttató Chip Ganassival. Utóbbi telitalálat lett és már meg se lepődünk, ha a legjobbak között találjuk őket. Forma-1-ben maradva a Haas előrelépéséhez nem Mick Schumacher lecserélése kellett Nico Hülkenbergre, hanem hogy Günther Steiner távozása után Gene Haas a Toyotával és egyéb szponzorokkal karöltve több erőforrást kezdett a csapatba pumpálni. Egy idő után a tapasztalat nem tudja a tőkét helyettesíteni, se a humánt, se a pénzügyit.
Csak nagyon remélni tudom, hogy az Andretti alapokra építkező Cadillac nem a veterán pilóták alkalmazásával akar bizonyos befektetéseket megspórolni. Fernando Alonso is a közel múltban elmondta: ő nem tudja gyorsabbá tenni az autót, a pilóták szerepe az autó megtervezésében nagyon kicsi. Visszajelzésekkel segíthetnek, de a mérnöki know-how-t nem tudja semmi se helyettesíteni. A Ferrarit se csak Michael Schumacher tette nagyjá, hanem a vele tartó fél Benetton csapat, hosszú évek és rengeteg pénz munkája kellett hozzá.
Zárásként pedig ne feledjük el a jövőképet. Ne tagadjuk le: egyik pilóta se a jövő. Mindketten 36 évesek lesznek a melbourne-i szezonnyitón, hosszútávon nem lehet rájuk építeni. Egy ilyen nagyszabású projektnél az egyszeri szurkoló elvárná, hogy van egy fajta vizió, ahová el akar jutni a csapat, amibe nehezen illeszkedik be két nyugdíjból visszahozott pilóta. A Sauber mutatja meg, hogy milyen jól jártak Gabriel Bortoleto-val, a brazil pilóta lassan mutogatja oroszlánkörmeit, Nico Hülkenberget a Brit Nagydíj óta folyamatosan veri. Ő az élő példa miért éri meg befektetni a fiatalokba. Nyilván egy Bortoletora jut egy Sargaent, vagy Latifi, de látatóan vele az Audi jó lóra tett és megadja az esélyt arra, hogyha sikerül egy jó autót építeniük a közel jövőben, akkor azonnal jó helyezésekért küzdjön. Számításba lehet venni, hogy egy újonc jelentette kockázatot a Cadillac új érkezőként nem vehet fel, de nem akarom elhinni, hogy más legalább három éves tapasztalattal bíró pilótát nem akartak/tudtak leszerződtetni. Arról pedig már ne is nagyon beszéljünk, hogy két tisztán második számú versenyző közül kiben látjuk a vezér potenciált.
Összegezve, legalább az irány egyik felével tudok menni, mert a tapasztalat kell az autóba. Ha pedig tapasztalt pilótát szeretnénk, válasszunk olyat, aki a zavarosban is nagy halásznak számít. Azonban a versenyzők önmagukban nem hozzák meg a Kánaánt, kell a háttérország és csak bízom benne, hogy Graeme Lowdon leendő csapatfőnök ezzel tisztában van. Ellenkező esetben fájdalmas, Botlásokkal teli jövőképet látok a Cadillacnél.
/Dani