⚙️ Tech-percek: néhány kommentelő szerint indokolatlanul kritizáltuk Mick Schumachert a szombati teljesítménye miatt. Így hát megnéztem a német versenyző 3 gyorskörét a Q2-ből és összehasonlítottam az F1-tempo nevű honlapon a telemetriai adatokat, hogy a lehető legobjektívebb indoklást adjam, miért is értékeltük negatívan Mick teljesítményét.

Mielőtt rátérnénk az elemzésre szükséges egy rövid bevezetőt tartanom Mick Schumacher versenyzői megközelítésmódjáról. Mick az alulról építkező pilóták iskolapéldája, ami azt jelenti, hogy a kocsi- és a pálya határait mindig alulról közelíti meg. Kezdetben mindig benne hagy némi időt egy-egy pályaszakaszon, nem nyomja 100 százalékig, hanem csak 95-98 százalékon teljesít. Ha sikerült egy adott szakaszt visszafogott módban jól teljesítenie, akkor egy kicsit emel ott a tempón, ha bajt érzékelt, akkor kicsit visszavesz. Ez a tulajdonság hasznos tud lenni egy abszolút újonc versenyző esetében, illetve később főleg az utcai/szűk pályákon, mert kisebb eséllyel töri össze az autót alapesetben. A tavalyi év elején ezért volt gyakran látványosan kevesebb balesete Nikita Mazepinnél, aki ennek a típusnak a szöges ellentétét képviseli. Csak hogy a német versenyzőnél a tegnapi napon a jelek szerint pont ez a nézőpont ütött vissza teljesen a Q2-ben.

1. gyorskör – Idő: 1.30.423, szektoridők 30.044, 34.532, 25.847

Alulról építkező pilótaként és valószínűleg a csapat kérésére egy biztonsági körrel kezdett. A körben nem volt semmi extra, két dolgot lehet kiemelni. Egyrészt, hogy a második szektor lassú szakaszán inkább gurította az autót, valamint a 17-es kanyarkijáratán megcsúszott a kigyorsításnál. Ott egyértelműen jó pár tized másodperc maradt, amit egy stabilabb kigyorsítással könnyedén visszahozhat. A köre összességében elsőre így sem lett rossz, a legjobb Q1-es idejéhez képest 2 tizeddel volt gyorsabb.

2. gyorskör: Idő 1.30.680, szektoridők: 29.998, 34.846, 25.836

Az első szektor minimálisan jobban sikerült, az első DRS-zóna végéig ugyanazt hozta, amit az első gyorskörénél. A 11-es kanyar féktávját azonban kissé elmérte, későn fékezett, minimálisan elrontotta az ívet, majd az ezt követő 12-es visszafordítót is. Ezután a második DRS-zónára ráfordító 16-os kanyar se sikerült legjobban, a kanyarcsúcspontról teljesen lecsúszott és így a kigyorsítás kezdetén is veszített 1-1,5 tizedmásodpercet. A második DRS-zóna féktávjánál ezúttal egy szögletesebb ívvel próbálkozott, alacsonyabb minimum tempóval a minél hamarabbi kigyorsításra koncentrálva, ami tökéletesen sikerült is, az autó nem ingott meg, csak a köridőben nem igazán segített. Túl rövid volt a hátralévő szakasz a célegyenesig, hogy a jobb kigyorsításból nagyobb előnyt kovácsoljon.

Egyértelmű volt, hogy a korábbi megközelítésmód a helyes. Összességében minimális javítás az első és az utolsó szektorban, a másodikban azonban rengeteg ott maradt.

3. gyorskör: Idő: 1.30.781, szektoridők: 30.023, 34.759, 25.999

Tudni kell, hogy ugyanazokon a gumikon teljesítette Mick ezt a gyorskörét, mint a másodikon. Gumicsere nem történt, ráadásul a boxba sem állt ki, tehát eleve némileg hendicappel indult és többet is kellett kockáztatnia. Az első szektor ismét majdnem ugyanúgy sikerült, mint korábban. Minimális hátrány, de a második DRS-zónára sokkal jobb a kigyorsítás és a tempó. A féktávnál azonban tanulva az előző kör hibájából hamarabb fékezett. Mint kiderült túl hamar. A legelső köréhez képest 5-10 méterrel korábbi féktávval és így egy másfajta kanyarmegközelítéssel próbálkozott, amivel 3 tized másodpercet benne is hagyott. (Ezt a hibát az on-boardon nem lehet igazán észrevenni, hanem csak a telemetriai adatokat fürkészve). Ezt követően viszont a lassú szakaszon nem finomkodott, az eddigi legagresszívabb módon, de hibátlanul teljesítette. Ráadásul a 16-os kanyar is végre tökéletesen sikerült, a kigyorsítás annyira jó lett, hogy a második DRS-zóna végére a korábban összeszedett hátrány szinte teljesen eltűnt. Csakhogy a féktávot elrontotta.

Mick Schumacher korábbi fékezéssel próbálkozott, hogy az eddigi tapasztalatokból tanulva magasabb legyen majd a kanyarcsúcspontnál a sebessége, mert láthatóan az működött. Plusz számolhatott azzal, hogy az első gyorsköre óta felvitt gumiréteg jobb tapadást ad, kisebb az esély a kigyorsítás közbeni megcsúszásra, mint ahogyan az első körében történt. A fékezés pillanatában viszont túl keményen nyomta meg a fékpedált és füstölve totálisan elrontotta a 17-es kanyart – újra eldobott 3 tizedmásodpercet. A hiba nélkül, az első köréhez képest minimálisan tudott volna javítani még.

Elmondható, hogy az egyéni hibák mellett a saját tanulási szokásának lett kissé áldozata Mick. Ahol hibázott korábban ott most a kelleténél jobban visszavett. Ahol úgy érezte, hogy a legtöbbet tudna nyerni egy másik féktáv használatával, ott elrontotta.

Persze a fordítottja is igaz, mert a pálya más részein igenis működött a stratégiája. A lassú szakasz nagyon jó lett, ahogyan a második DRS-zónában lévő tempó se lett volna olyan jó, ha a 16-ost nem tanulja meg hibátlanul megcsinálni. Az utolsó köre volt összességében a legjobb ha a miniszektorokat összehasonlító képre pillantunk (a szürke szín jelzi az első gyorskört, a fehér a másodikat, a narancs a harmadikat). Csakhogy a pálya két neuralgikus pontja csúnyán kifogott rajta pont akkor, amikor a legjobban számított, és a hibái miatt minden megszerzett extra tizedmásodperc a kukában landolt.

/Danika

*Amennyiben értékeled a Padlógáz munkáját, az alábbi linken ezt anyagilag is megteheted. Köszönjük!
https://www.patreon.com/padlogaz