Kimi Antonelli világbajnokként viselkedik, míg George Russell már egy potya második helytől is elájul

Kimi Antonelli világbajnokként viselkedik, míg George Russell már egy potya második helytől is elájul

A technika ismét közbeszólt, és ezúttal némi igazságot szolgáltatott, ugyanis Russell után Antonelli is elbukott egy – feltehetően – második helyet. A két eset között viszont óriási különbség, a két pilóta teljesen máshogy kezelte a nullázást.

Amikor Russell kiesett Kanadában, akkor mentálisan teljesen megtört, Totónak kellett vigasztalnia, majd a futam után igazi férfiként és világbajnokaspiránsként kijelentette, hogy ezt Antonelli már csak elveszíteni tudja (nem rémlik, hogy Alonso, Schumacher, Vettel, Verstappen vagy Hamilton mondott volna már ilyet, pláne ennyi, négy (?) futam után).

Amikor Antonelli kiesett Barcelonában, nyoma sem volt a depressziós önsajnálatnak, nem toporzékolt és sírta tele a médiát, hogy jaj, mindennek vége. (mondjuk még mindig 50 ponttal vezet, így azért egy fokkal egyszerűbb). Pedig lett volna oka dühösnek lenni, hisz épp inasba rakta Russellt, aki úgy örült a futam után a váratlan szerencséjének, hogy a gyanútlan néző összekeverhette volna Fülig Jimmyvel. Az olasz ahelyett, hogy elbújdosott volna, bevárta a befutót és ő volt az első, aki odament és gratulált Lewis Hamiltonnak – igazi úrként, felülemelkedve a saját bajain.

De mint írtam, egy fokkal könnyebb ezt komoly előnyben megtenni. Nem is ez teszi a szememben igazi világbajnok alkattá (szemben Russellel), hanem az, ahogy a futam után viselkedett és nyilatkozott. A kamerák előtt magabiztos és elszánt volt, és míg a brit a dobogón azon sopánkodott, milyen nehéz futama volt, Antonelli elegánsan odaszúrt a csapattársának, mondván:

„Ha nem ragadok be George mögé, akkor elkaphattam volna Hamiltont”.

Egyszerűen gyönyörű. Míg az egyik mercedeses úgy örül a vak szerencsével megszerzett második helynek (látva Hamilton tempóját nagy tételben fogadtam volna rá, hogy VSC nélkül is megnyeri), hogy fel sem merült benne a győzelem gondolata, addig a másik nem tud nem a győzelemben gondolkodni. Teljesen más mentális állapotban és formában vannak. Antonelli egy tapasztalt klasszis benyomását kelti, Russell meg egy Bottast/Perezt hoz a pályán és azon kívül is.

És most vagy az van, hogy teljesen benéztem és Russellben mégsincs meg az, ami a vb-címhez kell (pedig mennyit mondtam ezt az elmúlt két évben…), vagy egyszerűen Antonelli ennyire brutálisan jó. Hisz gondoljunk bele: nem volt jó felkészülése, nem ment szombaton sem, a futam egy pontján 8 másodperces hátránya volt Russellhez képest, de a végén mégis levadászta. Sőt, már a verseny második etapjában is meg lehetett volna, ha nem hozzák ki Norrist, és nem kell rá reagálni.

Antonelli engem megvett kilóra, tartom, hogy Hamilton és Verstappen szintű tehetség, és nagyon úgy néz ki, hogy fejben is ott van – ráadásul ezt hétről hétre bizonyítja a pályán és a pályán kívül is. 2021 óta nem élveztem ennyire egyetlen szezont sem!