1973-ban ezen a napon rendezték a Kanadai Nagydíjat, a Forma-1 történetének első futamát, amelyen bevetették a biztonsági autót, 20 évvel azelőtt, hogy hivatalosan is a száguldó cirkusz része legyen. Ugyanakkor ez volt a sportág történetének egyik legfurcsább és legbotrányosabb nagydíja is.

1973-ban ezen a napon rendezték a Kanadai Nagydíjat, a Forma-1 történetének első futamát, amelyen bevetették a biztonsági autót, 20 évvel azelőtt, hogy hivatalosan is a száguldó cirkusz része legyen. Ugyanakkor ez volt a sportág történetének egyik legfurcsább és legbotrányosabb nagydíja is.
A futam vizes pályán kezdődött, amely később nem kis káoszt okozott. A Forma-1 akkoriban váltott a bordázat nélküli, slick abroncsokra, a futam közben felszáradó pálya így szükségessé tette a kerékcserét. A szűk és alacsony kapacitású boxutca rögtön túlterheltté vált, amint a legtöbben behajtottak kereket cserélni, így volt, aki csak keresztülhajtott a boxutcán, mert nem volt lehetősége megállni a garázs előtt. Ezt az akkoriban még közel sem annyira fejlett időmérő rendszer már nem tudta követni, így amikor a 32. körben a negyedik és az ötödik helyen haladó François Cevert és Jody Scheckter összeütköztek, már szinte senki nem tudta, hogy valójában mi is a sorrend.
Ekkor döntött úgy a versenyirányítás, hogy pályára küldi a biztonsági autót. A versenyben vezető Emerson Fittipaldi azonban éppen ekkor hajtott be a boxba, a sárga Porsche 914-est vezető Eppie Wietzes így tévedésből a 8. helyen álló, a Frank Williams Racing Iso-Fordját vezető Howden Ganley elé állt be. Ez lehetővé tette az elől haladó pilóták számára, hogy utolérjék a mezőny végét, így kvázi majdnem egy teljes kör előnyre tettek szert mindenki mással szemben. A versenyirányítás így teljes zavarában a Safety Car mögött haladó Ganleyt sorolta az első helyre, míg például a Lotusnál szentül meg voltak győződve róla, hogy továbbra is Fittipaldi áll az élen. Ennek megfelelően a csapatfőnök, Colin Chapman a 80. kör végén a szokásos győzelmi örömét bemutatva a levegőbe dobta a sapkáját, holott a kockás zászló valójában nem Fittipaldit intette le elsőként, sőt egyáltalán be sem lengették azt neki.
Hosszú gondolkodás után a leintésért felelős pályabíró végül Ganley előtt lengette meg a lobogót, sőt ekkor még a hivatalos eredményjelző is azt jelezte, hogy ő nyerte meg a futamot. A sorrend így tehát Ganley – Hailwood – Revson volt az első három helyen, végül azonban számtalan óvást és több órás tárgyalást követően az amerikai Peter Revsont hirdették ki győztesnek, Fittipaldi lett a második, Jackie Oliver pedig a harmadik.
Ganley, akit végül a 6. helyre rangsoroltak a mai napig azt mondja, hogy a futamot valójában Fittipaldi nyerte, ő pedig 3. lett. A felesége (aki maga is autóversenyző volt) szokása szerint személyesen, körről-körre vezette a sorrendet, és ennek alapján ez lett volna az eredmény. Az új-zélandi pilóta többek között azt is elárulta, hogy Peter Revson semmiképpen sem nyerhetett, a McLaren pilótája ugyanis soha nem előzte meg őt a pályán.