Húsz évvel ezelőtt rendezték meg a Forma–1 történetének egyik legemlékezetesebb versenyét: a Japán Nagydíjat Suzukában. Ez volt az a nap, amikor Kimi a 17. helyről rajtolva nyert futamot – méghozzá káprázatos stílusban.
A versenynek nem volt komoly tétje. Bár a McLaren egész évben a leggyorsabb autóval rendelkezett, a sorozatos technikai hibák – köztük motor- és felfüggesztésproblémák – Fernando Alonso ekkora már bebiztosította a világbajnoki címét a Renault-val. Így legfeljebb vigaszdíjként a konstruktőri címért küzdhettek Kimiék, azonban az akkor érvényes időmérő-formátum – amely egyetlen, versenyüzemanyaggal futott gyors körön alapult – alaposan felforgatta az esélyeket. A pálya a kvalifikáció végére nedves lett, így a legnagyobb nevek, köztük Michael Schumacher, Alonso és Raikkönen hátulról kényszerültek indulni – utóbbi csak a 17. helyről.
A futam így ígéretesnek indult. Alonso villámgyorsan feljött a nyolcadik helyre, míg Montoya egy balszerencsés manőver után már a verseny elején kiesett. Raikkönen csak lassan kapaszkodott fel és úgy tűnt, esélye sem a dobogóra. (Ekkor történt egyébként Alonso híres előzése Schumacherrel szemben a legendás 130R kanyarban.)
A spanyol azonban korábban állt ki a boxba, ami hibás döntésnek bizonyult. Raikkönen előbb a pályán megelőzte Schumachert, majd eszeveszett tempót autózva Alonso mögé vágva megelőzte a a spanyolt a kiállások után, sőt időközben a vezetést is átvette. Igen ám, csak ki kellett állnia még egyszer.
A finn ezért brutális tempóra kapcsolt, gyakran 1,5–2 másodperccel gyorsabb köröket teljesített, mint bárki a pályán. Végül az eltolt taktikája miatt csak nyolc körrel a leintés előtt állt ki tankolni, de így másodikként tért vissza a pályára Fisichella mögé.
Raikkönen gyorsan utolérte az olaszt, aki láthatóan kezdte elveszíteni az önbizalmát. A Casio-sikánhoz érve kétszer is rossz ívet választott, ezzel Raikkönen szélárnyékába húzta magát. Az utolsó előtti kör elején a finn az első kanyar külső ívén, elképesztő bátorsággal ment el a Renault mellett – ezzel átvette a vezetést és végül megszerezte a győzelmet.
Csak kilencven másodpercig állt az élen, de ez elég volt. Ráadásul mindezt egy olyan futamon, ahol minden a Renault-nak állt, de a finn a lehetetlent végrehajtva a Forma–1 egyik legnagyobb győzelmét aratta.
