A 2002-es év volt a Ferrari és Michael Schumacher legcsodálatosabb szezonja. A német legenda a szezon ÖSSZES futamán dobogóra állt, 11 futamot megnyert öt második- és egy harmadik hely mellett. Tükörsimán nyerte meg a világbajnokságot, a szezon mégis minden idők talán legfölöslegesebb és legvisszataszítóbb döntése miatt vált igazán emlékezetessé.
Május 12, vasárnap. Ausztriában járunk, tökéletes az idő a szezon hatodik futamához. A Ferrari dominált, Michael Schumacher négy győzelemmel és egy harmadik hellyel tükörsimán vezeti a világbajnokságot Juan Pablo Montoya és Ralf Schumacher előtt. Rubens Barrichello ugyanebben a Ferrariban ülve szenvedett: bár volt egy második helye, a maradék négy futamon kiesett, így reális esélye már nem volt a világbajnoki címre. És persze nem is ezért alkalmazták az olaszok.
Az Osztrák Nagydíjon azonban minden álomszerűen alakult a brazilnak. Pole-pozícióból indult (Schumacher csak az ötödikről), megtartotta a vezetést a rajtnál, és 71 körből 69-en át ő állt az élen. És mindezt saját erejéből, élete egyik legjobb teljesítményét nyújtva.
Ekkoriban az első és második hely között négy pont volt a különbség: a győztes 10 pontot, a második hat pontot kapott. Schumacher előnye ekkor az üldözőkkel szemben 27 pont volt, a második helyével (mert a futam végéhez közeledve más második volt) pedig további két ponttal növelte volna az előnyét Montoya előtt.
Mondhatni: tökéletesen alakult minden. Ferrari 1-2, növekvő konstruktőri és egyéni előny a tabellán, ráadásul a szenvedő második számúnak is kijött végre a lépés, miközben az éllovas simán felküzdötte magát, bizonyítva a saját és az autója felsőbbrendűségét. Aztán két körrel a leintés előtt jött az üzenet:
„Rubens, engedd el Michaelt.”
A 71. körben, az utolsó körben Barrichello még mindig Schumacher előtt haladt. A kör elején körülbelül egy másodperc volt az előnye – vagyis a német nem volt támadóközelségben. Ráadásul Montoya majd 20 másodperccel volt lemaradva, még csak ez sem indokolta a helycserét. Egy olyan helycserét, amihez foghatót sem előtte, sem utána nem hajtott végre, pláne nem az utolsó körökben. Abszurd, nevetséges, szánalmas, gyomorforgató. Aki átélte, soha nem felejti.
Mert Barrichello engedett. A célegyenes előtt lefékezett, így Schumacher végül 0,182 másodperccel előtte ért célba. A kép maga egyébként zseniális, már ha nem ismered a hátterét: a két gyönyörű, vörös autó szinte egyszerre szeli át a célvonalat. Totális dominancia, ahogy a FERRARI-hoz illik.
És mégsem ez jut az eszedbe róla, legalábbis nekem. Ez a sport (bármilyen sport) kegyetlen megerőszakolása és megalázása volt. Hisz a Forma-1-ben futamot nyerni, az valami egészen különleges. Semmihez nem fogható, mintha egy mini-világbajnokságot húznál be. Egy harmadik vagy akár második hely – kit érdekel? Nyilván nem szerencsés, de az ember együtt tud vele élni, soha senki nem emlékszik a másodikokra. De egy győzelmet elvenni? Még akkor is kérdéses, ha az tényleg a világbajnoki címről dönt, bár azt azért le lehet nyelni.
Na de elvenni egy győzelmet valakitől úgy, hogy a többszörös bajnok csapattársa élete formájában versenyzik, a legjobb autóban ül és már eleve volt három futamgyőzelemnyi előnye? Ráadásul ezzel nemcsak Barrichellót alázták meg, de a Schumachert is. A német ugyanis nem kérte a helycserét, nem tudott a csapat terveiről és egyértelműen utálta az egész helyzetet.
A pódium maga volt a gyász, senki nem ünnepelt felszabadultan, mert nem volt mit. A német ugyan próbált valamit menteni a helyzetből azzal, hogy a brazilnak adta az első helyért járó trófeát és felhúzta maga mellé a dobogó legfelső fokára, de ezen ez sem segített. A közönség fütyült, a pilóták legszívesebben elrohantak volna. Botrány, ráadásul a legrosszabb fajtából, pedig akkor még közösségi média sem volt (talán jobb is így).
Az eset után Luca di Montezemolo bocsánatot kért a közönségtől, az FIA pedig előbb 1 millió dollárra megbüntette a csapatot (ez volt a kiszabható legmagasabb büntetés, bár ez sem a helycseréért járt, mivel az hivatalosan nem volt szabálytalan, hanem a dobogós protokoll megsértéséért), majd betiltotta a csapatutasítást (egy ideig, mert úgy is kijátszották). Szarnak a pofon, ugyebár.
A szezont Schumacher 144 ponttal nyerte meg végül a 77 pontos Barrichello előtt. És ironikus (?) módon a német minden második helyezését úgy érte el (a Monacói Nagydíjat leszámítva), hogy a brazil verte meg…