A kanadai pezsgőzés megmutatta, mi a különbség az igazi F1-es pilóták és a gokartozó kisfiúk között

Emlékeztek arra, hogy kiakadtunk a két teljesen vakon lévő McLarenre Nico Hülkenberg első dobogójánál. Milyen szánalmas és kínos volt az a pezsgőzés, teljesen méltatlan egy olyan veteránhoz, mint amilyen Nico? (és nem az ő sara)

A fiatalabbak talán nem is értették, miről van szó, hisz ez csak kis futam utáni bohóckodás. Pedig nem. Ez sokkal több annál!

Emlékszem, hogy amikor még gyerek voltam, tehát mondjuk 20-25 évvel ezelőtt, akkor soha nem ért véget a futam otthon, amíg a pilóták el nem kezdtek pezsgőzni. Ez a hétvége szerves része volt és teljesen mindegy volt, mennyit késünk a vasárnapi ebédről/vacsoráról, ezt végig néztük. Megtiszteltük a győztest, meghallgattuk a dupla himnuszt, és vártuk a pezsgőzést. Azt az eseményt, amikor a pályán egymást a falhoz szorító, egymást a médiában ócsároló, összességében egymást amúgy utáló pilóták szintén megtisztelték egymást, és a nézeteltéréseket félre téve megünnepelték a másikat.

Ez egy nagyon elegáns, nagyon sportszerű és szép pillanata volt minden futamnak, sőt nem egyszer ez volt a hétvége egyetlen igazán érdekes és felemelő része, hisz 20 éve is rengeteg szörnyen unalmas verseny volt. Olyan, mint az ünnepi ebéd, amikor együtt az egész család, sok rokont nem bírunk, de azért mindenkivel elvagyunk, mindenkit tolerálunk és koccintunk egymás egészségére.

Ezt sok fiatal nem biztos, hogy átérzi az F1 kapcsán, hisz teljesen megváltozott a futam utáni pezsgőzés. Már nem gőz kiadásáról, egymás tiszteletéről és elismeréséről szól, hanem a bohóckodásról. Amikor cipőből isszák a pezsgőt, amikor duzzogva elvonulnak vele, amikor csak magukra öntik, mert amúgy még rendesen locsolni sem tudják, pláne, hogy gyakran csak rózsavíz van az üvegben.

Én viszont még mindig lelkiismeretesen végig nézem a közvetítést. Nekem a pezsgőzés egy fontos momentum, a futam igazi lezárása. És eszméletlen jó volt látni a nagyon lelkes és nagyon boldog Hamiltont, aki Schumacherrel is versenyzett és pontosan tudja, miről szól ez az egész. Imádtam a hagyományokat és a sportot a végletekig tisztelő Verstappent ott látni, mert ő soha nem okozott csalódást ilyen téren. Ketten együtt pedig megmutatták a fiatal Kimi Antonellinek, hogyan is viselkedik egy igazi F1-es, egy valódi férfi a hétvége egyik csúcspontján.

A kis olaszt majdnem pezsgőbe fojtották, olyan bulit csaptak, hogy könnybe lábadt az ember szeme. Pedig semmi okuk nem volt rá. Hamiltonnak van vagy 200 dobogója, ebből 100+ győzelem és összesen hét világbajnoki cím, rohadtul semmit nem jelent neki egy második hely. Verstappan négyszeres bajnok, 71 futamgyőzelme van, csak Michael Schumacher és Hamilton van előtte, legszívesebben alighanem a hajára kenné azt a harmadik helyet. Ez az egész igazából csak Antonellinek volt fontos (akinek Hamilton egyébként az apja lehetne), és mégis, két élő legenda minden idők legjobbjai közül szívből tudott örülni a ki olasz sikerének, illetve egymásnak. Azért ez mennyire szép, hogy 2021 és az utána következő évek után is képesek ennyire emberségesek és tisztességesek lenni egymással.

Az ilyen pillanatokból mindannyian csak tanulhatunk, és remélem, hogy Antonelli Hamiltont és Verstappent tekinti követendő példának, és majd tovább viszi azt az örökséget, azt a mentalitást, amit ők képviselnek. Ez az, ami megkülönbözteti az igazi F1-es pilótát a gokartozó kisfiúktól.