Hétvégén Japán Nagydíj, és ez alkalomból minden évben elkerülhetetlen feleleveníteni Kimi Räikkönen legendás győzelmét a felkelő nap országából.
Hétvégén Japán Nagydíj, és ez alkalomból minden évben elkerülhetetlen feleleveníteni Kimi Räikkönen legendás győzelmét a felkelő nap országából.
A Forma-1 történetében mindössze öt olyan futam volt, amelyet a 17., vagy annál „rosszabb” rajtkockából indulva nyertek meg. Közülük az egyik a Jégember 2005-ös győzelme az október 9-én rendezett Japán Nagyídjról, amelyet a finn pont a 17. helyről indulva ért el.
Akkoriban az időmérő edzés formátuma merőben eltért a mai rendszertől: minden versenyző egyetlen mért körrel próbálkozhatott, és úgy, hogy egyedül volt a pályán. Az időmérő során a pilóták fordított sorrendben rajtoltak el az előző futam eredményei alapján, így az utolsók között indulók elméletileg előnyt élvezhettek a pálya javuló állapotából. Igen ám, de ezzel a formátummal azért a versenyzők kiszolgáltatottabb helyzetben voltak például az időjárás viszontagságainak, és hát ez történt akkor Suzukában is, bár meg kell jegyezni, hogy az egész időmérő nedves körülmények között zajlott le. Azonban a kvalifikáció végére rosszabbodtak a viszonyok, pont, amikor az előző, Brazil Nagydíj első négy helyén végző versenyző került sorra, Schumacher, Alonso, Räikkönen és Montoya sorrendben. Sőt, egyre rosszabb lett a helyzet, ahogy a négy közül egyik pilóta a másik után teljesítette a mért körét, így Schumacher 14. lett, az utána következő Alonso 16. helyen végzett, két másodpercre a némettől, őt követte Räikkönen, aki 17. lett, majdnem nyolc másodperces hátrányban Alonsoval sezmben, míg az utolsóként induló Montoyanak már nem is lett mért köre.
Maga a versenyről: a Jégember szempontjából talán az is elmondható, hogy kicsit szerencsés is volt ez a győzelem számára, figyelembe véve, hogy a futam korai szakaszában biztonsági autós fázis is volt, az igazság azonban az, hogy ezen a futamon Räikkönen brutális teljesítményt rakott le az asztalra, főleg az utolsó 15 körben.
Ugyanis 15 körrel a vége előtt Fisichella kiállt a boxba az utolsó tankolására, és a negyedik helyre tért vissza, közvetlenül Kimi mögé. A finnnek, és a másik két előtte lévőnek is ki kellett állniuk még egyszer, így nagyjából mindenki elkönyvelte ezt Fisichella győzelmének, és ezzel a konstruktőri világbajnoki cím is eldőltnek látszott (ami meg is lett, csak nem itt, hanem a szezonzáró Kínai Nagydíjon). Ezzel azonban a McLaren versenyzője nem igazán értett egyet, és, mint aki megérezte a lehetőséget, a következő hét körben elképesztő tempót diktált, és körönként 1,5-2 másodpercet adott az olasz versenyzőnek. Sikerült is akkora előnyt kiautóznia, hogy amikor nyolc körrel a futam vége előtt utoljára kiállt a boxba, a második helyre tért vissza, majd folyamatosan zárkózott fel Fisichellara, és öt kör alatt utol is érte, majd az utolsó kör elején Kimi megcsinálta a már legendás előzést, és be is húzta a futamot.
Van még ikonikus pillanata ennek a futamnak, hiszen ugyanezen a versenyen történt, hogy az előző futamon az egyéni világbajnoki címet bebiztosító Fernando Alonso (egyébként Fisichella csapattársa) a Forma-1 történetének az egyik legikonikusabb előzését mutatta be, amikor a legendás 130R kanyar külső ívén kerülte meg Schumacher Ferrariját. A spanyol később így emlékezett vissza a manőverére: „Tudtam, hogy Schumacher el fog venni a gázból, mert neki felesége és két gyereke van otthon.” A spanyol egyébiránt szintén brilliáns versenyzést bemutatva harmadikként fejezte be a versenyt.
A futam végén Räikkönen szokásához híven nem mutatott különösebb érzelmeket, de ez volt pályafutása addigi legnagyobb győzelme. És, a világbajnoki címétől eltekintve, egyben egész karriere legnagyobb sikere is…