Andrea Moda Formula – A Forma–1 (egyik) legnagyobb tragikomédiája

Új sorozatot indítottunk, amelyben a Forma-1 történetének leggyengébb csapatait próbáljuk meg bemutatni. Fontos megjegyezni, hogy ez nem az olyan istállókról szól, amelyek egy vagy két verseny erejéig próbálkoztak siker nélkül a Száguldó Cirkuszban, hanem olyanokról, amelyeknek egy, vagy több szezonnyi kísérletük volt arra, hogy maradandót alkossanak. Ezeknek a csapatoknak ez sikerült is, de minden bizonnyal nem úgy, ahogyan azt eltervezték, hiszen a sportág történtének leggyengébb csapatai között tartják számon őket. Az is érdekes, hogy ezek az istállók többnyire a ’70-es, ’80-as, és ’90-es években ütötték fel fejüket a Forma-1-ben, tehát nem a sportág hőskorában, a kezdetek során.

Ugyanakkor azt is kiemeljük, hogy sorrendet sem teszünk ezen istállók között, mindenki döntse el maga, hogy melyik is volt tulajdonképpen a leggyengébb.

A második rész az Andrea Moda Formula istállóról szól, amely istálló a Forma–1 történetének egyik legbotrányosabb és legtragikomikusabb fejezete. Az olasz istálló mindössze egyetlen szezonban, 1992-ben szerepelt a királykategóriában, de rövid fennállása alatt annyi káoszt és negatív hírt generált, hogy azóta is gyakran hivatkoznak rá a sportág mélypontjaként. A történet mégis tanulságos, és jól mutatja, mi történik, ha egy istálló komoly pénzügyi és szervezési problémákkal indul harcba a világ elitjében.

Előzmények: A Coloni öröksége

Az Andrea Moda közvetlen jogelődje a Coloni istálló volt, amely Enzo Coloni vezetésével 1987-től 1991-ig próbált megvetni lábát a Forma–1-ben. Bár az istálló öt szezonon keresztül indult, összesen 82 nagydíjhétvégén próbálkozott, nem sok sikerrel. A Coloni csapat krónikus alulfinanszírozottsága, megbízhatatlan technikai háttere és gyenge erőforrásai miatt sosem tudott komoly eredményt elérni, ami 1991 végére csődhöz vezetett.

Az Andrea Moda születése

1991 szeptemberében az olasz cipőipari vállalkozó, Andrea Sassetti megvásárolta a Colonit, és megalapította az Andrea Moda Formula csapatot. Bár a tulajdonos célja az volt, hogy saját divatmárkáját a Forma–1 révén reklámozza, a motorsport világában való járatlansága és a szervezetlenség már az első pillanatoktól kezdve érezhető volt. Sassetti megörökölte a Coloni infrastruktúráját, ám annak elavultsága és a szűkös anyagi háttér súlyosan hátráltatta a csapat felkészülését.

Káosz a köbön

A csapat az 1992-es szezon első futamán, Dél-Afrikában próbált először részt venni a korábbi Coloni C4B alváz módosított változatával és Judd V8-as motorokkal. Az FIA azonban új csapatként kezelte az istállót, így megkövetelte a 100.000 dolláros nevezési díj befizetését, amit Sassetti megtagadott, azzal érvelve, hogy a Coloni jogutódjaként erre nincs szüksége. Az FIA álláspontját fenntartotta, így az Andrea Moda a szezonnyitón nem indulhatott.

A mexikói nagydíjra sem sikerült eljutniuk: logisztikai hibák és a felszerelés hiánya miatt a csapat ismét távol maradt. Az első két versenyt követő fiaskók után a pilóták – Alex Caffi és Enrico Bertaggia – is összetűzésbe kerültek a csapatvezetéssel, így Sassetti mindkettőjüket menesztette. Helyükre a tapasztalt brazil Roberto Moreno és a brit újonc Perry McCarthy érkezett, utóbbit azonban később gyakorlatilag “tesztpilótaként” kezelte a csapat, érdemi versenyzési lehetőség nélkül (gyakran az utolsó pillanatban engedték csak ki az időmérőre, és szándékosan nem kapott esélyt a kvalifikációra. A Brit Nagydíjon például esőgumikkal küldték ki a száraz pályára, amivel esélytelen volt normális időt futni). A szezon harmadik futamára, Brazíliába már ebben a felállásban érkezett a csapat, azonban ott csak Morenonak sikerült pályára gurulnia, mivel McCarthy szuperlicenszét visszavonták az előkvalifikáció előtt, és csak a versenyhétvége után kapta vissza azt. Moreno pedig… Tökutolsó lett az előkvalifikáción, több, mint 15 másodperccel elmaradva az utolsó előtti Ukyo Katayama mögött. Barcelonában Moreno autója a felvezető körben megadta magát, míg McCarthy autója a boxutcát elhagyva kemény 18 méter megtétele után állt meg. Monacóban azonban megtörtént a csoda, Moreno eljutott az időmérőig (ahol aztán majdnem hat másodperccel volt lassabb Mansellnél), sőt a versenyig is, ahol azonban a 11. körben ismét megadta magát az autó. Kanadába nem érkeztek meg a autók motorblokkjai, amelyet egy vihar okozta áramszünet miatt nem tudott a helyszínre szállítani a Britih Airways. Moreno a Brabham csapattól kapott kölcsön egy motorblokkot, azonban hiába, ismét tökutolsó lett a pre-kvalifikáción, 14 másodpercre az utolsó előtti Chiesatól, és 18.5 másodpercre az előkvalifikáción első Alboretotól. Magny Coursba egy kamionos blokád miatt el se jutottak, majd a Brit Nagydíjon mindkét autóval tökutolsók lettek a pre-kvalifikáción (McCarthy még a csapattársától is elmaradt több, mint 16 másodperccel). A Magyar Nagydíjon McCarthyt szándékosan szaboltálta a csapat, hogy még bár az előkvalifikáción se indulhasson el, de mindhiába, Moreno itt is utolsó lett. A FISA (FIA korábbi elnevezése) a verseny után ultimátumot adott a csapatnak: amennyiben nem adnak lehetőséget McCarthynak is, komoly következményekkel számolhatnak. Belgiumban nem kellett előkvalifikációt futniuk, a Brabham csődje miatt, azonban a versenyig nem sikerült eljutniuk, mivel Moreno majdnem 7 másodperccel maradt el a 26., a versenybe jutás utolsó helyét biztosító Katayamatól, míg McCarthy további 10 másodperccel végzett csapatársa mögött a pénteki időmérő edzésen. Utóbbi versenyző az Eau Rougeban kis híján katasztrófális balesetet szenvedett, a kormánymű meghibásodása miatt, és ezt azért érdemes megemlíteni, mivel a csapat tudott a hibás kormányműről, mégis kiengedték a pályára, ami óriási felelőtlenség. A versenyző ott is hagyta a csapatot, így a szombati időmérőre már csak Moreno maradt. Hogy teljes legyen a kép, az időmérő után Sassettit a belga rendőrség letartóztatta, üzleti csalásért. Ez volt a csapat utólsó részvétele a szezonban, az Olasz Nagydíjon még indultak volna, de a FISA eltiltotta őket a további szerepléstől, így az utolsó négy versenyhétvége az Andrea Moda Formula nélkül zajlott. Az indoklás rövid, de velős volt: szégyent hoztak a sportágra.

Eredmények és statisztikák (1992)

• Indulások száma: 12 nagydíjhétvége, kvalifikáció egyetlen versenyre
• Legjobb rajthely: 26. hely (Monaco, Moreno)
• Legjobb versenyeredmény: Kiesés (11. kör, Monaco)
• Pilóták: Roberto Moreno (BRA), Perry McCarthy (GBR), Alex Caffi (ITA), Enrico Bertaggia (ITA)
• Motor: Judd GV V10
• Pontszerzések: 0
• Kiesések/meg nem indulások oka: pénzügyi problémák, technikai hibák, kizárás

Utóélet és örökség

Az Andrea Moda története a Forma–1 egyik legnagyobb fiaskója lett, és azóta is a sportág rajongói körében az egyik, ha nem a legrosszabb csapat szinonimájaként él. A csapat csupán egyetlen futamra kvalifikált, 0 pontot szerzett, és összesen 11 kört teljesített versenyen – ez mindössze 55 kilométert jelentett az egész szezon alatt. Andrea Sassetti a kizárás után visszatért a cipőbizniszhez, míg a csapat felszerelése és autói különféle magángyűjtőkhöz kerültek.

Miért maradt emlékezetes az Andrea Moda?

• Logisztikai káosz: Többször nem érkeztek meg a versenyekre a szükséges alkatrészek.
• Pénzügyi botrányok: Nem fizettek be nevezési díjakat, Sassetti letartóztatása mindent megpecsételt.
• Szándékos pilóta hátráltatás: Perry McCarthy rendszeresen versenyképtelen helyzetbe került.
• Nevetségesség és tragikomédia: A csapat neve ma is gyakran felmerül “hogyan ne vezessünk Forma–1-es csapatot” példaként.

Zárszó

Bár az Andrea Moda csupán rövid időt töltött a Forma–1 színpadán, a botrányokkal és kudarcokkal teli története máig beszédtéma. Az eset ékes példája annak, hogy a szándék és a pénz önmagában nem elég – a Forma–1-ben a profi háttér, a szervezettség és a komoly technikai erőforrások elengedhetetlenek a sikerhez.