George Russell tavaly úgy döntött, hogy Max Verstappen ellenpólusaként pozícionálja magát. Hogy erre a pályán is lesz-e esélye kihívóként, az más kérdés, de a kocka el van vetve: a brit háborút indított és esze ágában sincs békét kötni.
A sztori a Katari Nagydíj időmérő edzésén kezdődött, amikor egy objektíve ártatlan helyzetben Verstappen saját hibáján kívül feltartotta Russellt. A pilótákat be is idézték megbeszélni a dolgokat, a brit pedig állítólag olyan hisztit csapott, mintha centiken múlt volna az élete. Meg is lett az eredménye, a pole-ban végző holland kapott egy 1 rajthelyes büntetést.
Ezzel így alapvetően még nem is lett volna különösebb probléma. Verstappen nyilván panaszkodott egy sort, és bár Russell nem lett feltétlenül szimpatikusabb emiatt, de naiv és amatőr az a pilóta, aki ne próbálkozott volna be hasonlóval. A gond azzal lett, hogy a brit azonnal rohant a brit médiához, ahol egy kissé alákérdezős interjúban megvádolta Verstappent azzal, hogy
a holland életveszélyesen megfenyegette, ő pedig, mint az erkölcsiség szobra nem hagyja magát többé megfélemlíteni.
A brit média hőzöngtek, Toto Wolffék jobb híján belementek a játékba, mindenki más – köztük például Lando Norris – meg csak röhögött, hogy hülye báttya, azt sem tudod mit beszélsz. Verstappen sem vette komolyan, az éves F1-es vacsorán simán ment volna békülni, a mezőny többi tagja is úgy intézze, hogy egymás mellett üljenek, de Russell ehelyett fogta magát, elvette a székét és látványosan az asztal másik végéhez ült.
A brit tehát beleállt a szánalmas műbalhéjába és mint egy durcás óvodás, kitart a sztorija mellett. Ez az egész már csak azért is kínos, mert ott van a mezőnyben például Lewis Hamilton, aki valamilyen szinten jogosan érezheti úgy, hogy Verstappen, ha nem is szándékosan, de “ellopott” tőle egy vb-címet 2021-ben, sőt volt is pár nagyon komoly koccanásuk, és mégis normális, kollegiális viszonyban vannak.
Russell pedig továbbra is kitart emellett a Verstappen ellen fellépő, a gyengék és elnyomottak érdekeit képviselő szerep mellett, legutóbb ugyanis kijelentette, hogy nincs miről beszélnie a hollanddal, nem akar barátkozni. Ennek nyilván van egy narratív eleme, a jó és a rossz összecsapása, amit majd a brit média jól meg is fog tolni – és ez nem is rossz ötlet, lehet némi haszna, már ha tényleg igazi vetélytársak lesznek idén.
Első próbálkozásnak pszichológiai hadviselésként nem rossz, bár ezt azért mondjuk Hamilton mindig is okosabban csinálta, legalábbis ő a legtöbbször úgy tudta beállítani magát áldozatnak vagy hősnek, hogy nem csinált bohócot magából. Russellnek ez egyelőre nem jött össze, szerintem végtelenül unszimpatikus emberileg, de alapvetően értem az elvet. Egy igazi F1-es pilóta úgy szerez előnyt, ahogy tud – ha neki ez jutott eszébe, hát lelke rajta, ha akár csak egyszer Verstappen előtt végez emiatt, már megérte.
Bejelentkezés
