́ ́ ́ ̈

́ ́ ́ ̈

Nagyon fura mai szemmel nézni, de az autósport világa kis híján lemaradt egy olyan versenyzőről, akit még mindig minden idők egyik legjobb Forma 1-es pilótájának tartanak. Pedig a legjobb barátja és versenyzőtársa halála miatt nem sokon múlott, hogy Juan Manuel Fangio ne jusson el Európába és a Forma-1-be.

Fangio 25 éves korában, 1936-ban kezdett el versenyezni, és többnyire Dél-Amerikában mutatta meg tehetségét, Európában mindössze egyetlen alkalommal versenyzett. Az argentin pilóta a déli féltekén az évek alatt számos versenyt és sorozatot nyert meg, majd 1948 októberében nemcsak a pályafutása, de az élete is veszélybe került.

Egy Buenos Aires-Caracas közötti, 20 napon és 9 580 km-en át tartó verseny tizedik napján éjszakai, ködös körülmények között kisodródott az útról, és egy szakadékba zuhant (Peruban, a Lima – Tumbes szakaszon). A mellette ülő társa és legjobb barátja, Daniel Urrutia kizuhant az autóból, és nem sokkal a baleset után elhunyt a kórházban. Fangio ekkor depresszióközeli állapotba került, és úgy gondolta, hogy többet nem fog versenyezni. Végül aztán mégis a folytatás mellett döntött, majd a következő évben Európában kezdett el versenyezni a szárnyait bontogató Forma-1-ben.

Fangio csatlakozott a Forma-1 mezőnyéhez, ahol 1950 és 1958 között versenyzett. Ez idő alatt öt alkalommal lett világbajnok és az utolsó, csonka idényét leszámítva soha nem végzett második helynél hátrébb a bajnokságban.

Példátlan és valószínűleg megdönthetetlen százalékos rekordokat állított fel a sorozatban: a futamok 46,15 százalékát ő nyerte, az esetek 92,31 százalékában az első sorba kvalifikálta magát, ráadásul 55,8 százalékos pole pozíció arányt tud felmutatni – valamennyi a valaha volt legjobb a sportág történetében. Emellett ő a sportág történetének legidősebb világbajnoka is (az 1957-es cím megnyerésekor 46 éves is elmúlt), illetve az egyedüli pilóta, aki 4 különböző csapattal is világbajnok lett (Alfa Romeo, Ferrari, Mercedes és Maserati).

Versenyzőként az El Maestro (A Mester vagy A Tanár) becenevet érdemelte ki, illetve gyerekkorában El Chueco-nak (A Görbelábúnak) nevezték. Ekkor még futballista szeretett volna lenni, de alighanem mindenki jobban járt, hogy inkább motorsport mellett döntött.

Fangio rövid, de annál sikeresebb Forma-1-es pályafutását számtalan zseniális teljesítmény kísérte, nem véletlenül tartják a sport minden idők egyik, ha nem a legjobb pilótájának. Külső szemlélőként, mai szemmel szinte fel sem fogható, milyen lehetetlen körülmények között, ténylegesen a halál torkában versenyezve érte el a sikereit.

“ ́ ́ ́ ́ , ́ ̈ ̋ ́ . , ́ , ́ , ́ . , ́ ́ ́ 1957- ̈ ” – emlékezett vissza egy 1989-as interjúban, melyet az Autosport Magazinnak adott. Ezt a versenyt a mai napig gyakran emlegetik a teljes autósport egyik legmeghatározóbb versenyének, míg Fangio sikerét minden idők egyik legnagyobb győzelmének.

“ ̈ ́ ́ , ̋ ́ . 23 – ́ , 166 , ̋ ́ . , ́ ́ , ́ ́ . ́ ́ ̈ , ̋ ́ . ́ ́ , 1956- .”

A nürburgingi pálya építése 1927-ben fejeződött be, a teljes pályaszakasz 28,265 km (ez két részből állt, a 20,81 km-es Nordschleife-ből és a 7,747 km-es Südschleife-ból). A pályán természetesen rengeteg kanyar volt, és mivel hegységben épült, 300 méteres szintkülönbség volt a pálya egyes szakaszai között, emellett a legmeredekebb emelkedő 17 százalékos, a legmeredekebb lejtő pedig 11 százalékos volt.

Mindent összevetve a pálya méltán érdemelte ki a Zöld Pokol becenevet, mivel végig erdő veszi körül, dombokon fut föl-le, és igencsak próbára teszi a versenyzők képességeit. A teljes pályát utoljára 1929-ben használták, ezután csak a Nordschleifen tartottak GP-ket, a Südschleifet csak kisebb versenyekre használták. Idővel aztán fokozatosan elkezdtek változtatni a pályán, főleg Niki Lauda 1976-os balesete után. Rengeteg különböző változás és konfiguráció után a 2020-as Eifel Nagydíjat már egy 5,148 km hosszú aszfaltcsíkon rendeztek meg.

“ ́ ́ ́ , ́ , ́ ́ ̈ , ́ ́ . ̋ ́ , ́ ̈ ̋, ́ ́ ́ ́ . ̋ 30 ́ , ̋ ́ ́ ́ .”

Az 1957-es Német Nagydíjra augusztus 4-én került sor. A hatodik forduló volt a nyolcversenyes szezonból. A verseny előtt Fangio vezette a világbajnokságot 25 ponttal, őt követte Lugi Musso 13- és Tony Brooks 10 ponttal. A pálya hossza ezen a versenyen 22,810 km volt, a versenytáv 22 kör (501,820 km). Az időmérőedzésen az argentin klasszis szerezte meg az első rajtkockát: a Maserati 250F jelzésű autójával a pályán elért ideje 9 perc és 25,6 másodperc volt. A rajtrácson mögötte sorrendben Mike Hawthorn, Jean Behra, Peter Collins és Tony Brooks kvalifikálta magát. A versenyre Fangio így emlékezett vissza:

“ ́ ̋ ̈ ́ ́ , ́ . , ̈ ́ , ́ ́ ́ , ́ ̋ , ̋ , 48 ́ ́ ́ ! ̋ ́ ́ ́ ́ [ ́ ]. ́ ́ ̋, ́ , ̋ ̈ ̈ . ́ ́ ́ , ́ 51 ́ ́ ́ , ́ ̈ 10 ̈ ́ ̋ .”

A kiállásnál a gond abból adódott, hogy amikor a bal hátsó kereket levette a szerelő, nem vette észre, hogy a kerékrögzítő anya begördült az autó alá, és majdnem fél percbe tellett, amíg megtalálták. Így összesen 1 perc 16 másodpercbe került ez a boxkiállás.

“ ́ – , ́ ́ . ̋ ́ , ́ , ́ , ́ ́ . ́ ́ . ́ ́ , ́ ́ ́ , . ́ ́ ́ ́ ́ . ́ ̈ ́ , ́ ̋ , ́ , ̋ ” – emlékezett vissza az ötszörös bajnok.

“ ́ ́ ̋, ́ , ̋ : ́ ́ ́ ̋ ́ , ́ ́ ́ . ́ ́ ̋ ́ . ́ ́ ̋ , ́ ́ ́ 10 ̈ . ́ ́ ́ ́ ́ , ́ . ́ , ́ , ́ ́ ́ .”

Ezen az utolsó 10 körön Fangio eszeveszett tempót diktált a Maseratival. Kilenc alkalommal futott új pályacsúcsot, a legjobb ideje 9:17,4 volt, ez több mint 8 másodperccel volt gyorsabb, mint az időmérőn elért legjobb eredménye. 24 másodpercet faragott le az 1956-os legjobb idejéből. Végül 3 és fél óra után (pontosabban 3 óra, 38 perc és 38,3 másodperc után) elsőként Fangionak lengették a kockás zászlót. Mike Hawthorn lett a második 3,6 másodperces lemaradással, a dobogó harmadik fokára Peter Collins állhatott fel, ő már több mint félperces hátránnyal ért célba.

“ ́ ́ . ‘ ’ , ́ ̈ , ̈ ̈ . ̋ ̈ ̈ ̋ ̈ ̈ ́ ́ . ́ ́ ́ , ́ . ́ , , , ́ ̋ ̈ ́ . ́ ̋ . ̈ ̋ ́ ́ ̈ ̈ , , ̈ .”

Fangio nemhiába emlegette úgy ezt a versenyt, hogy itt kockáztatott életében először. Ugyanis úgy tudott nagyon gyors lenni, hogy tulajdonképpen a hitvallása volt az óvatos, elegáns, higgadt versenyzés. Ebben mutatkozott meg a zsenije, annyira jó versenyző volt, hogy tényleg nagyon ritkán kellett feszegetnie a határokat, de amikor megtette, akkor megdöbbentően, hihetetlenül gyors tudott lenni. Ahogy a brazil Ayrton Senna nyilatkozott az argentin versenyzőről 1993-ban:

“ ́ ́ ́ ́ ́ ̈ ́ , ́ ̋ . ̋ ́ ̋ , ̈ ́ ́ , ́ ́ ́ ́ ̈ ̈ . ́ ́ , ́ ́ , .”