Miért is gondoltam azt, hogy Russell így vagy úgy, de kikaparja magának a világbajnoki címet, ha esélye lesz rá? Leginkább a fenti rádiózása miatt, amikor kikérte magának, hogy letarolta Carlos Sainzot. Hát miért volt ott a spanyol, amikor Russell épp elfékezte magát? Jogos, nem?
Egy sportoló esetében a legfontosabb tényező nem feltétlenül a tehetség (bár nyilván az is kell), hanem a mentalitás. Rengeteg óriási tehetséget láttunk már eltűnni a süllyesztőben, mert nem voltak eléggé motiváltak, vagy nem bírták eléggé a nyomást. És láttunk rengeteg sportolót, aki szorgalommal, alázattal vagy épp mentális erővel képes volt extrém sikereket elérni.
A legjobb sportolói mentalitás szerintem olyan, mint Zlatan Ibrahimovićé. Nyilván ő egy szerepet is játszik, de félpályáról csak az ollóz gólt, akinek egy pillanatig sem fordul meg a fejében, hogy ne lenne képes bármire is. Vagy ott van Leo Messi, aki kihagyott egy büntetőt most az egyiptomiak ellen a vb-n, de nem zuhant össze, hanem egy góllal és egy gólpasszal oroszlánrészt vállalt a fordításból.
A Forma–1-ben sincs ez másképp. Senna, Schumacher, Alonso, Hamilton, Verstappen – az életben egyszer sem fordult meg a fejükben, hogy valamit rosszul csináltak. Még amikor épp belementek a másikba, vagy keresztbe álltak a boxban vagy a pályán, akkor is szentül hitték, hogy ők nem hibáztak, joguk volt ott lenni és azt tenni, amit. Persze túl lehet ezt is tolni, ha valaki nem képes az önreflexióra, mint Lance Stroll. Az oké, hogy nem az én hibám, de ha mindig a falban kötök ki, akkor talán meg kellene próbálni valami mást, hátha.
Lando Norrisban soha nem láttam a gyilkos ösztönt, és nincs is benne, ellenben olyan tehetséges, hogy az szinte ordít. És utóbbi mégis majdnem kevés volt tavaly, pedig toronymagasan a leggyorsabb autóban ült. Ha mentálisan nem rakja rendbe magát a szezon második felére, akkor ma Max Verstappen ötszörös bajnok lenne.
A vicces az egészben, hogy Oscar Piastriban ezt láttam. Már nem feltétlenül a gyilkos ösztönt, hanem az érzelemmentességet, azt a fajta extrém profizmust, ami megvolt Prostban például. De kiderült, hogy nyomás alatt minden, csak nem érzelemmentes, és produkált egy Norrishoz hasonló összeomlást a szezon második felében.
Na de Russell? A britet soha nem gondoltam különösebben gyorsnak, nem egy korszakos tehetség. Ellenben magabiztos, okos, ravasz, mentálisan erős pilóta benyomását keltette, akiben megvan a gyilkos ösztön. Tízből tízszer egy ilyenre tenném a pénzem, mintsem egy Norris-féle extrém tehetségre, aki kis túlzással mosolyogva engedi el a barátait a pályán, ha épp úgy alakul.
Ehhez képest Russell még nagyobb csalódás. Kiderült, hogy nem ravasz, csak sunyi, hogy nem magabiztos, csak nagy a szája, és hogy mentálisan nem erős, hanem csak egy hisztis rinyagép. Megettem a blöffjét, de csúnyán.