„Csak azt akarom, hogy az autóm ugyanolyan legyen, mint a csapattársamé. Semmi mást nem kérek!”
– mondta George Russell a Belga Nagydíj után.
Az agyam eldobom, ez mi? Ez a csodás szösszenet teljesen kiesett, és elkönyveltem magamban, hogy Russell ezt kivételesen lehozta korrekten, és nem kell vele foglalkozni a hétvégéig. De nem, fullba kell nyomni a kretént, és lemenni a pöcegödör legaljára – mert akiben legalább egy kicsi gerinc van, nem mond ilyet, és nemcsak azért, mert rendkívül toxikus és sértő a saját csapatára nézve (hisz feltételezi, hogy a felső vezetéstől kezdve a mérnökökön át mindenki pont vele akar kicseszni), hanem mert ennél szánalmasabb és kínosabb kifogás (és követelés) nincs a Forma–1-ben.
Egyrészt a két autó tökéletesen egyforma, és ha van hardveres eltérés, az a pilóta saját kérésére van így (például a Ferrarinál egy darabig eltérő fékeket használtak, de az Leclerc és Hamilton saját döntése volt, korábban pedig azt is láttuk, hogy egyes versenyzők más – mondjuk régebbi – alkatrészekkel mennek, mert jobban szerették őket). Magyarán Russell hiába ülne át a hétvége legelején Antonelli kocsijába, pont ugyanúgy inasba lenne téve.
Másrészt pedig, ha van esetleg beállításbeli különbség a két autó között, ahhoz Russellnek semmi köze. A pilóták nem kötelesek megosztani az adataikat vagy a beállításaikat a csapattársaikkal – ahogy például Rosberg sem tette ezt Hamiltonnal –, és a saját kis trükkjeiket is meg fogják tartani maguknak (lásd megint csak Rosberg Hamilton ellen). Ha jól menne neki, akkor Russell sem akarna közösködni, ahogy senki más sem.
Így most vagy az van, hogy George betámadta a saját csapatát egy nem létező dolog miatt (mindig okos azokat rugdosni, akik enni adnak, főleg annak fényében, hogy már korábban is lecseréltek volna téged Verstappenre), ami egy világklasszis lépés, vagy így próbálja kisírni, hogy kapja meg Antonelli adatait és beállításait.
Nem tudom, melyik forgatókönyv a kínosabb.