2018-ban 17–4-re verte Ericssont, majd a Ferrarinál 12–9-re és 13–4-re Vettelt.
Sainz sem tudta megtörni: 2021-ben 13–9, 2022-ben és 2023-ban pedig 15–7 arányban bizonyult gyorsabbnak a monacói, utolsó közös évükben pedig 14-9 lett a különbség.
Idén Hamilton ellen áll 13–4-re, és még Bearman ellen is 1–0-val kezdett a közös futásuk során.
Ez a teljesítmény 27 pole pozíciót eredményezett eddig – amivel Leclerc a Ferrari történetének egyik legerősebb időmérős pilótája. Egy körön kétségkívül zseniális, sokan világbajnok-alapanyagnak tartják. De az eddig látottak alapján valóban kijelenthetjük ezt?
A monacói már a kilencedik szezonját futja, és bár az ázsiója óriási, valami mindig hiányzott. Láttunk tőle elképesztő manővereket, lenyűgöző győzelmeket, már-már hőstetteket – de ugyanígy rossz döntéseket, nyomás alatti megingásokat is.
Tegyük hozzá, hogy a Ferrari sem biztosított számára ideális körülményeket: félelmetesen blőd stratégiák, lassú és instabil autó, elbukott fejlesztési verseny. Számtalanszor láthattuk, hogy a pit wall nem hallgatott rá, és Charles – minden érvelése ellenére – „jó fiúként” hagyta magát lebeszélni a győztes útról.
Ízig-vérig Ferrari-pilóta, szívből ragaszkodik a márkához, pedig bőven volt már oka csalódni. Mégis azt mondja: a Scuderiával akar csúcsra jutni, ha törik, ha szakad. De mi van, ha ez csak csapatváltással lehetséges?
Nagyon megnéznék már egy szezont, amikor a Ferrari végig pariban marad, és Leclerc valóban a bajnoki címért harcolhat! Motivációja biztosan nem hiányzik.
👉 Mit gondoltok, képes lesz csodát tenni vörösben?
(kép: Autosport)