Amikor Nico Hülkenberg közel állt a dobogóhoz
2010 – Brazil Nagydíj – Pole pozíció!
Hülkenberg megszerezte pályafutása egyetlen pole-ját esős időmérőn, a gyengélkedő Williams-szel. A versenytempó azonban kevés volt, így végül a 8. helyen zárt. Szerencsével akár a dobogó is összejöhetett volna, de a realitás távolabb volt tőle.
2012 – Belga Nagydíj – 4. hely
Nagyszerű rajtot vett, és a rajtbaleset után sokáig a dobogós helyekért harcolt. A tempója is meggyőző volt, de végül a 4. helyen ért célba, közvetlenül a dobogósok mögött.
2012 – Brazil Nagydíj – 5. hely
Hülkenberg pályafutásának legkomolyabb győzelmi (és dobogós) esélye. Esős, kaotikus versenyen 30 körön át vezette a futamot. Egy Hamiltonnal való ütközés miatt visszaesett, és így „csak” az 5. helyen zárt. Ez volt a legtöbb kör, amit valaha az élen töltött egy F1-es futamon.
2013 – Koreai Nagydíj – 4. hely
Egész versenyen keresztül maga mögött tartotta a sokkal gyorsabb Mercedes és Ferrari autókat, köztük Hamiltont és Alonsót. Ha bárki hibázik előtte, a dobogó simán meglett volna.
2016 – Belga Nagydíj – 4. hely
Parádés rajt után a második helyen haladt, a Force India tempója versenyképes volt. A biztonsági autó és a piros zászló után Ricciardo, majd a boxból rajtoló Hamilton is megelőzte..
2019 – Német Nagydíj – kiesés, miközben a dobogóért harcolt
Kaotikus, esős verseny Hockenheimben. Hülkenberg a dobogós helyeken autózott, miközben sorra estek ki az élmenők. A stadionrészben azonban megcsúszott, és a kavicságyban véget ért számára a verseny. Sokan úgy vélik: ha ott összejön a dobogó, más irányt vehetett volna a karrierje.
2020 – 70th Anniversary Nagydíj (Silverstone) – 7. hely
Beugróként parádés időmérőt futott a Racing Pointtal, a 3. helyről rajtolt. A versenyen viszont a gumikopás miatt visszaesett, így nem jött össze a bravúr. Ígéretes visszatérés volt egy teljes év kihagyás után.
Nico Hülkenberg nem véletlenül jutott el a Forma–1-ig: 2009-ben GP2-es bajnok lett, és ezzel egyértelművé tette, hogy helye van a száguldó cirkuszban. A Williams lehetőséget adott neki 2010-ben, ahol újoncként pole pozíciót szerzett Interlagosban. Ennek ellenére a csapat az idény végén megvált tőle.
Karrierje folytatódott: a Force India dobott mentőövet, előbb tesztpilótaként (2011), majd 2012-től versenyzőként. 2013-ban a Sauberhez igazolt, amit később maga is hibának nevezett. Pedig abban az évben a Ferrarival is hírbe hozták.
Ezután ismét Force India, majd a Renault gyári csapata következett – stabil középcsapatos évek, remek időmérők, de továbbra is elmaradó dobogóval.
Ám miközben a Forma–1-ben nem jött össze a pódium, 2015-ben pályafutása egyik legnagyobb sikerét érte el: megnyerte a Le Mans-i 24 órás versenyt a Porsche gyári csapatával. Ez óriási presztízsértékű győzelem volt – különösen úgy, hogy közben F1-es versenyzőként indult a világhírű hosszútávú viadalon. Ezzel olyan nevek közé került, mint Graham Hill, Fernando Alonso vagy Mike Hawthorn, akik F1-es karrierjük közben is sikeresek voltak Le Mans-ban.
2019 végén Hülkenberg ülés nélkül maradt az F1-ben. Ezután jöttek a híres „Super Sub” szereplések: beugrott, amikor Pérez, Stroll vagy Vettel nem tudtak versenyezni – és rendre kiválóan helytállt.
2023-ban a Haas adott teljes szezonos lehetőséget, és ismét bizonyította, hogy megvan benne a tempó és a rutin.
Most pedig a Sauber/Audi-projekthez csatlakozott – de előtte végre megtört a jég: megszerezte pályafutása első dobogóját, egy váratlan, de annál megérdemeltebb eredménnyel. Német versenyzőként most egy német gyártó F1-es visszatérésének egyik arca lehet, kulcsszereplőként az Audi újjáépítésében. Talán végre olyan környezetbe kerül, ahol valódi sikerekért harcolhat, és beteljesítheti azt, amit éveken át csak ígért a tehetsége?
2026-ban erre biztosan választ kapunk!