Hát hogyne!
A Ferrari ismét beleszaladt a késbe és hazai pályán sikerült gyászos eredményt felmutatni. Konkrétan ott tartunk, hogy a gárda visszafelé fejlődik a tavalyi szezon második feléhez képest, már nemhogy nem harmadik erő, de lassan az ötödiknek is gyenge lesz és kisebb csoda kell már a pontszerzéshez is.
Egyszerűen szégyen, ami az olaszoknál folyik. Az a rengeteg pénz, a minőségi gyár és szakemberek, klasszis pilóták ellenére sem képesek nemhogy vb-esélyes autót gyártani már kis túlzással 2008 óta, de már a konstruktőri top 3 is lehetetlen feladatnak tűnik.
Mert lehet Lewis Hamilton öreg, de még így sincs nála 11 gyorsabb pilóta a mezőnyben. Charles Leclerc pedig top 5-ös, legalábbis az időmérőkön, így a 11-12. helyért biztosan nem lehet őket okolni. Marad az autó és a stratégia.
Az autó pocsék és egyáltalán nem sikerül egyről a kettőre lépni, mintha random fejlesztenének össze-vissza. És ennek nem az az oka, hogy ennyire eltérő Hamilton és Leclerc stílusa, mert az egy mítosz, hogy egy-egy pilóta alá fejlesztenek (természetesen lehet olyan irányt választani, ami egyik vagy másik versenyzőnek jobban fekszik, de soha nem ez befolyásolja egy csomag kialakítását – bár ki tudja, a Ferrari lehet ezzel próbálkozott és most ezért tart ott, ahol). A gond az alapkoncepcióban van, amiből nem lehet kihozni semmit, mindegy, hogyan állítják be. Egyszerűen a Ferrari lassú, lassabb, mint a Williamsek.
A másik nagy gond, hogy még csak nem is kreatív a gárda. Elég megnézni mondjuk Astont, ami szintén nem túl jó, de legalább próbálkoznak és most a közepes keverékes stratégiájuknak köszönhetően ők is legyőzték a Ferrarikat. És láttuk az előző futamon, hogy nemhogy ilyen szintű kreativitás nincs az olaszokban, de konkrétan azt sem tudják eldönteni, hogy a teljesen másik stratégián lévő pilótáik helyét mikor cseréltessék meg senkitől sem zavartatva.
Nulla kreativitás, nulla stratégiai érzés, nulla fejlesztés, nulla kocsi. Ez a mi évünk!