Sebastian Vettel (és pár McLarenes) szerint becsülendő, hogy Lando Norris rendkívül önkritikus és nem fél beszélni a problémáiról. A probléma, hogy ez nem teljesen van így.
Rengeteget interjúztam pszichológusokkal, pszichiáterekkel különböző témákban és mindenki kiemelte, milyen fontos az önbizalom a sportolóknál. És bár egy átlag embernek nagyon hasznos lehet a terápia, ahol kibeszélheti a problémáit, egy sportoló esetében ez a helyzet nem olyan egyszerű. Lando Norris problémái ugyanis nem olyanok, mint a legtöbbünké a munkahelyen – nekünk a legtöbb esetben nem kell a kollégákkal versenyezni, legalábbis nem olyan kompetitíven, mint a sportolóknak. Ha az adott hónapban XY jobban teljesít, az összességében nem sok mindent befolyásol, pláne ha egy olyan munkahelyről van szó, ahol nem igazán van lehetőség az előrelépésre.
A sport viszont más. Ott vagy nyersz, vagy nem, nincs más alternatíva. Ahogy Senna mondta: „Ha második vagy, te vagy az első, aki veszít”. Egy olyan sportban, ahol a riválisaid mindent megtesznek, hogy mentálisan megtörjenek és kikészítsenek, ahol mindenki másnak az a célja, hogy veszíts, ott ez a Norris féle mentalitás nem fér bele. Egy sportolónak ilyen téren rendkívül keménynek és érzelemmentesnek kell lennie, miközben az önbizalma az egekben.
Nem muszáj arrogánsnak lenni, lehet valaki relatíve korrekt és tisztességes, próbálhat szimpatikusnak maradni. De a világbajnokok többsége olyan, mint Schumacher, Alonso, Hamilton, Senna, Verstappen vagy a fiatal Vettel. Akik simán kicsesznek a másikkal, keresztbe állnak az út közepén, ellopják a csapattárs győzelmét és ha kell, beléd is hajtanak. Ezt lehet szeretni vagy nem szeretni, de végtelen önbizalom nélkül egyetlen sportágban sem lehet sikeresnek lenni. Az, aki ugyanis elhiszi magáról, hogy ő a helikopter, az tényleg képes extra teljesítményre (persze ezt is túl lehet tolni és a túlzott arrogancia miatt elmenni egy rossz irányba, amikor nem képes a saját hibáira reagálni az adott sportoló).
Az extrém sikeres sportolók mentalitása a legtöbbször nagyjából olyan, mint Zlatan Ibrahimovicé. Norrisé pedig nem ilyen és nagyon úgy tűnik, hogy ő önbizalmát teljesen kikezdte az elmúlt pár futam és a riválisok zrikálása. És bár emberként lehet szimpatikus ez a nyíltság és őszinteség, de sportolóként óriási veszélyeket rejt. Elég csak megnézni, mi történt Vettellel, amikor teljesen szétesett a Ferrariban. Pedig egy extrém tehetséges, négyszeres bajnokként ment az olaszokhoz.
Norrisra nagyon ráférne egy kiadós önbizalomfröccs, mert ez a világbajnoki esélyeit illetően minden, csak nem pozitív.