Beszéljünk őszintén a Forma–1 idénynyitó eseményéről
Először is szögezzük le: nem kéne meglepődnünk azon, hogy egy amerikai hátterű sporteseménynek van egy nagy idényközi programja, ahol a fő emberek megjelennek. Az, hogy a nyilvánosság előtt láthatjuk Stefano Domenicalit, az FOM vezérét, és hogy megoszt néhány gondolatot, innentől kezdve teljesen magától értetődik – még ha mostanság a látványától igazából csak a hányinger fog el. Ehhez az elvileg nagyszabásúnak tervezett show-hoz a csapatok legfeljebb csak asszisztálni tudtak volna, tekintve, hogy az eddigi szokásos egyórás bemutatójuk helyett mindössze hét percet kaptak fejenként. De vajon sikerült ezt a szintet megugrani? Az eredmény elég felemás lett.
Kezdjük a jó dolgokkal: az, hogy egy koncerttel nyitnak meg egy ilyen eseményt, teljesen bevett dolog, nincs miért fennakadni rajta. Az, hogy egyeseknek nem tetszik a képviselt zenei stílus vagy a meghívott előadók, már zenei ízlés kérdése. A házigazda, Jacket, szintén érheti kritika, hiszen a folyamatosan elsütött „belsős Forma–1-es” poénok közül jó pár kapcsán az embereknek kellemetlen („cringe”) érzése támadhatott. Azonban még mindig inkább legyen kínos, mintsem hogy kiállítsanak egy színtelen, szagtalan műsorvezetőt, aki az egész estét PC-szövegekkel nyomja végig. Szintén pozitív élményként éltem meg, hogy a Forma–1 a saját történelme mellett legalább pár percet szánt a múlt és a következő generációk bemutatására is. Illetve legnagyobb meglepetésemre megemlékeztek a sportág korábbi nagy uráról, Bernie Ecclestone-ról, aki a nyolc évvel ezelőtti távozása/kirúgása óta tabunak minősült. Most mégis úgy tűnik, hogy a Forma–1 és a Liberty legalább egy ellenfelükkel készen áll elásni a csatabárdot – ellenben máshol pedig a háborút most szélesítik ki, de erről majd később.
A csapatbemutatók közül is voltak kifejezetten jól sikerültek: Frank Williams hangját örömteli volt újra hallani, és volt csapata gyakorlatilag az állatorvosi lónak megfelelő rövid szösszenetet rakta össze. A Haas egyedi stílusa is véleményem szerint nagyon jól eltalált volt, még ha érződött is benne, hogy a Cadillac érkezése miatt túlzásba viszik az amerikai életérzést. Az Aston Martin pedig közel állt ahhoz, hogy az egész este legnagyobb nyertese legyen – ha a James Bond-filmeket idéző bejátszás után már csak az autót mutatják és a két szmokingban lévő pilótát, akik a ruhájuk alatt rejtegették eddig a pilótaoverált. De az, hogy tovább húzták a bemutatójukat, és görcsösen igyekeztek kihasználni a saját hét percüket, gyakorlatilag majdnem mindent elrontottak. Ez pedig általánosságban igaz volt az összes többi csapatra is.
Saját meglátásom szerint a rendelkezésre bocsátott idővel az istállók igazából nem tudtak mihez kezdeni. Egy szokásos bemutatóhoz természetesen túl kevés volt, egy sima leleplezéshez – ahol csak fotókat, renderelt képeket osztanak meg – egyszerűen túl sok. Talán ezért is születhettek meg az RB utcai jelenetei, amelyeknél kínosabb pillanatok nem voltak az egész este során, de láthatóan az Alpine sem tudott felnőni a feladathoz. Flavio Briatore arcáról mindent le lehetett olvasni, hogy mit gondol az egyszem DJ produkciójáról. Szintén negatívum, hogy a csapatfőnököket és a pilótákat fejenként csak egy-egy mondat erejéig hallhattuk.
Ami már kifejezetten zavaró volt, az a rengeteg koncert. Értem, hogy show-műsor, és hogy a jegyet váltókat ki kell szolgálni, de a minimum három önálló zenei szakasz már sok volt a többi kisebb produkció mellett. Illetve: miért kellett ismét „farokméregetésbe” átmenni, és az FIA-t kifütyültetni a közönséggel? Ez elég visszás, amikor elvileg a cél a hetvenötödik idény megünneplése. Persze szó sincs arról, hogy az FIA ne érdemelné meg a kritikát, de ebbe a harcba nyíltan bevonni a szurkolókat hosszú távon egyik félnek sem kifizetődő, mert így a sportág problémáira továbbra sem lesznek megoldások – csak az érdekek közötti szakadék mélyül.
Szóval érdemes volt ezt az évindító show-t megcsinálni? Ebben a formájában véleményem szerint biztosan nem. De ha a csapatok és a Liberty tanulnak ezekből a hibákból, akkor esetleg még lehet ennek jövője. Igazából kezdetnek elég lenne pár apróság is: több idő a csapatoknak, kevesebb felesleges zenei produkció, nagyobb fókusz magára a sportra és kisebb a politikára. Akkor talán a Forma-1 is egy olyan eseményt tud felmutatni, ami méltó a nevéhez és azokhoz az értékekhez, amit képviselnie kellene.
/Dani