Újabb fura, valószínűleg megdöntehetetlen Forma-1-es rekordok, és egyéb érdekességek következnek (második rész).
➡ A legtöbb helyen Marco Apicella nevét találnánk, amennyiben a legrövidebb Forma-1-es karriert keresnénk, nyilván azon pilóták között, akik eljutottak legalább egy rajtig. Nagyon messze nem járnánk az igazságtól, hiszen az olasz versenyző az 1993-as Olasz Nagydíjon volt beugró a Sasol Jordan istállónál, Thierry Boutsen szezon közbeni visszavonulása után. Apicella ezen az egy versenyen indult Forma-1-es pályafutása során, a futamon viszont már 800 méter után kiesett, miután belekerült a célegyenes végén, a sikán előtt történt balesetbe.
A helyes „megoldás” erre a kérdésre viszont egy német úriember nevéhez fúződik, név szerint Ernst Loof, aki Apicellanál mintegy 400-szor rövidebb távot tett meg élete egyetlen Forma-1-es versenyén, amikor az 1953-as Német Nagydíjon kerek kettő megtett méter után kiesett a versenyből, miután abban a pillanatban, ahogy a rajtnál rálépett a gázpedálra, a benzinpumpája felmondta a szolgálatot.
➡ Hans Heyer – ő az egyetlen versenyző a Forma-1 történetében, akinek egy verseny után a neve mellett a három legkevésbé kívánatos rövidítés jelent meg, vagyis a DNQ, a DNF, és a DSQ, és mindhárom egyszerre! Vagyis ugyanazon versenyhétvégén nem kvalifikált a versenyre, de mégis kiesett azon, sőt, még ki is zárták. Hogy ez miként fordulhatott elő? Heyer az 1977-es Német Nagydíjon kiesett az időmérőn, és az akkori szabályok szerint nem kvalifikált a versenyre, viszont ő volt az első számú tartalék, azaz ha valaki nem tudott volna rajthoz állni, ő indulhatott volna a futamon. Azonban mindenki elindult, így neki nem kellett volna beugrania, ő azonban gondolt egyet és a boxutcából a mezőny után eredt. Kilenc körig tartotta magát a pályán, akkor azonban a váltója megadta magát, így kiesett. Később aztán az illegális rajt miatt még ki is zárták.
➡ Az olasz Teo Fabi is egy igen fura rekord „tulajdonosa”: ő szerezte a legtöbb rajtelsőséget azon pilóták között, akik egyetlen kört sem töltöttek versenyek élén. Fabi három pole pozíciót tudhat a neve mellett, azonban különböző okok miatt (megelőzték, vagy kiesett) hivatalosan soha egyetlen kört sem vezetett futamon.
➡ Sebastian Vettel, avagy a Forma-1 történetének leghamarabb büntetést kapott pilótája. A későbbi négyszeres világbajnok élete első versenyhétvégéjén, a 2006-os Török Nagydíjon, amelyen egyébként csak az első szabadedzésen szerepelt, egyes infók szerint hat, mások szerint kilenc másodperccel azután, hogy kihajtott a boxból, 1000 euróra büntették boxutcai gyorshajtásért. Lényeg a lényeg, ilyen gyorsan még senki más nem szedett össze egy büntetést.
➡ És ha már Sebastian Vettel, a négyszeres világbajnok 53 futamgyőzelmet ért el a Forma-1-ben, ami a negyedik legtöbb, viszont a német soha nem nyert versenyt, amikor harmadik helynél rosszabb pozícióból indult a rajtrácsról. Ugyanezt egyetlen többszörös világbajnok mondhatja el még magáról: Juan Manuel Fangio.
➡ A legtöbb induló egy futamon: az 1953-as Német Nagydíjon, a híres Nordschleifen 34 autó indult el a versenyen. Mivel manapság szabályozva van, hogy hány autót engedélyeznek részt venni a bajnokságban, ez a rekord valószínűleg soha nem fog már megdőlni.
➡ A legrosszabb helyezés a Forma-1 történetében egy verseny végén Narain Karthikeyan nevéhez fűződik, és ami érdekes, hogy ehhez nem is kell olyan sokáig visszamenni az időben, mint más fura rekordok esetében. Az indiai ex-versenyző a 24. helyen zárta a Valenciaban megrendezett 2011-es Európa Nagydíjat. Ennél hátrébb soha senki nem fejezett be futamot. A versenyen egyébként az összes induló célba ért.
➡ A valaha volt legkevesebb célba ért autó egy versenyen: ez sem nagyon régi csúcs, hiszen az 1996-os Monacói Nagydíjon történt, hogy mindössze három autó látta meg a kockás zászlót a verseny végén. A rengeteg kieséssel tarkított esős futamon csak Olivier Panist (aki egyébként pályafutása egyetlen futamgyőzelmét könyvelhette el ezzel), David Coulthardot és Johnny Herbertet intették le, amikor lejárt a szabályzatban szereplő két órás időlimit. Heinz-Harald Frentzen lett a negyedik, azonban az utolsó körben állt ki a boxutcába és adta fel a versenyt, így ő hivatalosan már nem látta meg a kockás zászlót, mivel eggyel kevesebb teljes kört futott, mint a három célbaérő. Egyébként másik három versenyző (Mika Salo, Mika Häkkinen és Eddie Irvine) ért el még végül helyezést a futamon, miután elegendő kört tettek meg a kiesésük előtt.
➡ A Nürburgring az egyetlen pálya, amelyen négy különböző néven (és itt nem a szponzorok nevére gondolunk) is rendeztek Forma-1-es futamot. Volt itt Német Nagydíj, Európa Nagydíj, Luxemburgi Nagydíj és Eifel Nagydíj is is.
➡ Egy szomorúbb rekord: 1970-ben Jochen Rindt lett a Forma-1 egyetlen posztumusz világbajnoka. Az osztrák pilóta még Monzában, az Olasz Nagydíj versenyhétvégéjén hunyt el egy baleset következtében. A szezon hátralévő három versenyén fő riválisa, Jacky Ickx nem tudta ledolgozni hátrányát. Hiába nyert meg Ickx kettő versenyt, a Watkins Glenben rendezett Amerikai Nagydíjon elért negyedik helyével behozhatatlanná vált a ponthátránya.
➡ A mai adagot zárja egy igen különös érdekesség: jelen pillanatig három finn világbajnoka van a Forma–1-nek (Keke Rosberg, Mika Häkkinen és Kimi Räikkönen), de mégis négy finn vehetett már át Forma-1-es világbajnoki trófeát. Ennek oka, hogy a sportág fentebb említett egyetlen posztumusz világbajnoka, az 1970-es Olasz Nagydíjon halálos balesetet szenvedett Jochen Rindt világbajnoki trófeáját Nina Rindt, az elhunyt versenyző finn felesége kapta meg. Ezzel az első finn lett a sportág történetében, aki a kezében tarthatta a bajnoki serleget.
Folytatás pénteken…