Újabb fura, valószínűleg megdöntehetetlen Forma-1-es rekordok, és egyéb érdekességek következnek (harmadik rész).
➡ Kezdjünk ma egy köztudott rekorddal, amely valószínűleg soha nem fog megdőlni. Az 1997-es Európa Nagydíj időmérőjén hármas holtverseny alakult ki Jacques Villeneuve, Michael Schumacher és Heinz-Harald Frentzen között, hiszen mindhárom pilóta ugyanazt az időt autózta a kvalifikáción (1:21,072), ráadásul ez volt a leggyorsabb kör is. Bár elméletileg három győztese volt az időmérőnek, az első rajtkockából végül az indult, aki leghamarabb futotta meg ezt a köridőt, így jött létre a Villeneuve, Schumacher, Frentzen sorrend.
➡ A legnagyobb különbségű győzelem Forma-1-es versenyen – manapság már elképzelhetetlen, de az 1958-as Portugál Nagydíjon Stirling Moss több, mint 5 perces előnnyel nyerte meg a futamot Mike Hawthorn előtt (5:12,75). A Ferrari versenyzője ugyanannyi kört teljesített, mint a futamgyőztes, az óriási különbség azért alakult ki, mert az utolsó körben Hawthorn motorja felmondta a szolgálatot, de áttolta az autóját a célvonalon, és így a második helyen, több mint ötperces hátrányban klasszifikálták. Bár több verseny is van a sportág történetében, amelyen a második helyezett kört kapott, sőt két olyan alkalom is van (1969-es Spanyol, illetve az 1995-ös Ausztrál Nagydíj), amikor a második helyezett két körös hátránnyal ért célba, az időeredményt tekintve mégis az említett portugáliai verseny eredménye számít a valaha volt legnagyobb különbségnek a győztes és a második között.
➡ A legtöbb be nem fejezett verseny egyhuzamban, helyezéssel – ez a nemkívánatos csúcs Andrea de Cesaris nevéhez fűződik, aki az 1986-os Ausztrál -, és az 1988-as Kanadai Nagydíjak között zsinórban 22 versenyen nem látta meg a kockás zászlót. Ebben a sorozatban mégis van egy dobogós helyezése, az 1987-es Belga Nagydíjról, amelyet bár nem fejezett be, mert az utolsó körben kifogyott az üzemanyaga, viszont a többiek a háta mögött már körhátrányban voltak, illetve egy nyolcadik helyezése is az 1987-es Ausztrál Nagydíjról, amelyen négy körrel a verseny vége előtt esett ki, de már megfutotta a versenytáv 90%-át.
➡ A legtöbb be nem fejezett verseny egyhuzamban, helyezés nélkül – szintén Andrea de Cesaris nevéhez fűződik egy másik, zsinórban 18 futamon át tartó sorozat (1985-86 között), amikor nem csak, hogy be sem fejezett egyetlen versenyt sem, de helyezése sem volt egyiken sem.
➡ Maradjunk Andrea de Cesarisnál. Bár nem volt egy nagyon rossz versenyző (volt rajtelsősége, öt dobogós helyezése, leggyorsabb köre is, illetve kilenc különböző istállóval is pontot szerzett a 15 éves Forma-1-es pályafutása során), mégis a versenyeinek több, mint 70%-án vagy kiesett, vagy nem fejezte be azokat (teljesítette a versenytáv 90%-át, vagyis a helyezése megvolt az adott futamon, viszont magát a versenyt mégsem fejezte be). Pályafutása során összesen 214 versenyhétvégén nevezett be, ezekből hat alkalommal nem indult el, és a 208 Nagydíjból, amelyen elindult, 147 alkalommal kiesett (70.67%-os mutató). 2024-ig pedig ő vezette azon pilóták listáját, aki a legtöbb versenyen vett részt, anélkül, hogy elért volna egy futamgyőzelmet. Ezt a „dicsőséget” tavaly „vette el” tőle Nico Hülkenberg.
➡ A legnagyobb rajtrácsbüntetés – erre is bizonyára sokan emlékeznek. A 2015-ös Mexikói Nagydíjon Jenson Button összesen 70 rajthelyes büntetést szedett össze, amikor szinte mindent kicseréltek az autójában, amit csak lehetett. Természetesen semmi értelme nem volt ennek a büntetésnek, és a brit pilóta ugyanúgy az utolsó rajtkockából rajtolt, mintha csak 20 rajthelyre büntették volna.
➡ A legtöbb, futamra nem kvalifikált nevezés egy szezonon belül – Aguri Suzuki, 1989-ben. Akkoriban, mint tudjuk, a sok nevezés miatt pre-kvalifikációt rendeztek az időmérő edzések előtt. Suzuki a szezon összes versenyhétvégéjén próbálkozott (16 alkalommal), azonban egyiken sem jutott túl az előkvalifikáción, így ebben a tekintetben ő tartja a negatív rekordot.
➡ Egy igencsak érdekes statisztika: három, Hill vezetéknevű pilóta is versenyzett a Forma-1-ben napjainkig, és mindhárom világbajnok lett. Az amerikai Phil Hill 1961-ben, a brit Graham Hill 1962-ben és 1968-ban, illetve utóbbi fia, Damon Hill 1996-ban.
➡ Minden idők „legöregebb” dobogója – az 1950-es Svájci Nagydíj dobogósai Nino Farina, Luigi Fagioli és Louis Rosier voltak, akik hárman összesen 140 évesek és 93 naposak voltak a verseny napján.
Folytatás hétfőn…