A Sainz-lufi kidurranásának győztese James Vowles
A makrógazdasági folyamatokat vizsgálva találkozhatunk a befektetési buborékok fogalmával, amik röviden azokat az értékpapírokat vagy vagyoni tárgyakat jelentik, amelyeknek az értékét erősen túlbecsüli a piac, az áruk fentarthatatlan és bármelyik pillanatban összeomolhat az árfolyam. Carlos Sainz pontosan ezt a folyamatot élte át az elmúlt hónapokban, amikor saját maga pilóta piaci helyzetét túlértékelve kellett végül a Williams ajánlatát elfogadnia, aminek a legjobban James Vowles csapatfőnök örülhetett. De hogyan jutottunk el idáig?
Ritkán látni, hogy egy topcsapat pilótája gyakorlatilag önként tesz egy ekkora hátralépést a mezőnyben. Márpedig pontosan ennek lehettünk szem és fültanúi. Sokan a 2024-es Forma-1-es pilóta piaci mozgásokat Lewis Hamilton ferraris szerződésének bejelentésével kezdik, ami csak félig fedi le a valóságot. Valójában a teljes történet nulladik lépése már 2023 decemberének környékén eldőlt, amikor a spanyol elutasította a Ferrari 1+1 éves ajánlatát. Minden valószínűség szerint nem csak elutasította, hanem fel is bosszanthatta Sainzot és a menedzsmentjét a kontraktus, ha tudták, milyen feltételeket kapott Charles Leclerc: többéves szerződés, óriási fizetés, a pilótának kedvező kilépési záradékok. Nyilvánvalóan sérthette a Ferrari pilótának igazságérzetét a szerződések közötti aránytalanság, miközben ennél jóval közelebb van teljesítményhez a monacóihoz.
Azonban tegye mindenki szívéhez a kezét: hiába Sainz hangyaszorgalma és hosszútávú stabilitása, van annak oka, hogy eddig egyik állomáshelyén se számoltak vele egyértelmű elsőszámúként. A spanyol pilóta a szememben a legújabbkori Nico Rosberg, aki egy domináns autóval legfeljebb a csapattársával szembe nézve képes lehet egy világbajnoki címet bezsebelni. Azonban ez a szcenárió évtizedenként maximum egyszer áll össze, a legtöbb esetben a Max Verstappen féle generációs tehetségekre hajtanak a csapatok. Márpedig ha nem vagy generációs tehetség, egyértelmű elsőszámú pilóta, akkor van egy rossz hírem: nagyon ritkán diktálod a pilóta piacot, a top-csapatokat pedig még kevésbe tudod befolyásolni.
Mégha meg is sértik az igazságérzetedet, akkor sem értem mire gondolt a Sainz család, amikor a Ferrari asztaltól első körben felálltak. Miben bízhattak? Minden top-csapat ülése foglalt volt vagy nem számoltak vele tudomásuk szerint (aka Red Bull), vész esetén üresedés nem lett volna sehol sem, a középmezőnybe meg gyakorlatilag 2026-ban is kényszerből csatlakozhatott volna. Olyan még nem történt, hogy a Forma-1-es élmezőnyből kijjebb rugdalva ne találta volna meg valaki a számításait a paddock egyik hátsó alakulatánál. Ha Valtteri Bottas képes volt leláncolni magát az Alfa Romeó/Sauberhez, három évre, akkor nincs az az Isten, hogy ezt a lehetőség ne nyílt volna meg Carlos előtt 2026-tól. Azonban a Ferrari és John Elkann se lacafacázott sokat: amint megkapták a fülest Lewist Hamiltonról le is csaptak rá.
De ekkor még – jobb szó híján – „megúszhatta” volna a száműzetést a spanyol. A hírek szerint a kiváló idénykezdést látva ( 3 futam alatt 1 győzelem, 2 dobogó, Leclercet is verte a kvalifikációkon) a Mercedestől is kapott ajánlatot, viszont közel azonosat mint a Ferraritól. Ebben a pillanatban kellett volna belátnia az ifjabbik Sainznak, hogy itt van piaci értéke, ez a legjobb ajánlat, amit kaphat. Itt van a kiszállási pont a befektetési metaforánál maradva. Azonban ugyanabba a hibába esett: elutasította Toto Wolff ajánlatát, aki innentől kezdve látványosan Max Verstappen felé kezdett udvarolni. Ezzel pedig elkezdődött az a közel 3 hónapos haknikörüt, amely alatt a középmezőny több csapatával összehozták az újságírók – teljesen jogosan – hiszen kereste a középtávon legversenyképesebb istállót. Viszont pozitívumok helyett rendre elrettentő tényezőket látott: a Sauber – Audinál belső harcot és egy látványosan a bukás felé sodródó projektet, az Alpine-nál egy versenyképtelen erőforrást és egy „Eladó” táblát, a Williamsnél pedig egy közel 20 éves technikai és technológia lemaradással küzdő gárdát. Ez az a pillanat, amikor egy befektető a monitor előtt fogja a fejét és azt kérdezi magától: „Mibe fektettem be?” Miért nem láttam a túlértékeltség jelét?” – és rájön, hogy a befektetése egy lufi volt, amely látványosan kidurrant.
Végül Carlos Sainz a stabilabb hátországgal és legalább látható jövőképpel rendelkező Williamst választotta, aminek a legjobban James Vowles örül. A Williams csapatfőnöknek így 2025-től kezdve van két stabil pilótája, akire masszívan támaszkodhat a pontszerzésben, óriási hibákat nem követnek el és mindemellett a tulajdonosi körnek is megmutathatja, hogy a piac első számú versenyzőjét leakasztotta, mégha adott esetben csak egyetlen egy évre. S ez az a szempont, ami a teljes kudarctól megmenti Carlos Sainzot: a hírek szerint ha egy topcsapat jövőre meggondolná magát, akkor 2026-ra szabadon távozhat. De a teljes képet nézve gyakorlatilag a spanyol a startmezőről-startmezőre tért vissza, miközben legalább egy évnyi hátsó pályás autózás vár rá egy megtépázott renomé bélyeggel az oldaldobozán. Innentől kezdve pedig újra feltornászni az értékét rendkívül nehéz feladat lesz.
/Danika