A tegnapi Miami Nagydíj is bebizonyította, hogy nem a pontrendszeren múlik egy futam izgalmi faktora.
A floridai esemény előtt nem sokkal látott napvilágra az az előterjesztés, amely alapján a Forma-1-es pontrendszert ismét alaposan megváltoztatnák 2010 után és 12-15 pilóta, vagy minden célba érő kapna pontokat minden versenyt követően. Zak Brown és más csapatfőnökök szerint erre azért lenne szükség, hogy a mezőny hátsó felében autózó versenyzőknek is legyen miért küzdeniük.
Bocsánat de egy ilyen megoldás éppen hogy kontra-produktív lenne. Miért kockáztatna meg a 13. helyen haladó az előzést ha csak 1 ponttal kapna többet miközben 4-5 pontot bukna egy félresikerült manőverrel? Ugyanúgy vonatozást látnák a visszavett tempó miatt. A több helyért járó pontosztással emellett hosszútávon csak azt érnék el a szabályalkotók, hogy a kiugró eredményekből származó extrapontmennyiséget leredukálnák és a konstruktőri bajnokság még jobban tükrözné az autók közötti teljesítménybeli különbségeket.
Szóval nem, nem a pont jelenti a megoldást. Hanem akkor mi? Erre a legközelebbi választ a Formula Data Analysys adhatja meg, aki a versenytempókat elemezve arra jutott, hogy a top pilóták tempója közel megegyezett vasárnap Miamiban. A Red Bull, a Ferrari és a McLaren pilóták között átlagosan kevesebb, mint 5 századmásodperc!!! volt a különbség. Ezt már rögtön a futam elején láthattuk, hogy Max Verstappen se szakadt el azonnal a mezőnytől, a Piastri-Leclerc-Sainz hármas is a futam első felében végig egymás nyomában haladt. Igaz nem voltak körömlerágós pillanatok, de még így is volt miért szorítani, követni az eseményeket és rendező se kínjában a 12. helyért zajló vonatozást vágta be. Majd a Safety Car fázist követően Sainz vs Piastri összecsapást követhettük, Lando ellen az élen nem volt esély.
A futam végeredményéhez természetesen kellett Logan sargeant és Kevin Magnussen ütközése, a Red Bull gyengébb hétvégéje, de ez a véletlen faktor mindig belejátszhat és hosszútávon a szoros élmezőny kínálja a legjobb szórakozási lehetőséget. Az új aranykorát élő WEC is annak köszönheti a relatíve népszerűségét, hogy csata van a dobogós helyeken. De korábban is a Forma-1 legnépszerűbb időszakai azok voltak, mint pl. a 2005-2008 közötti idények, amikor legalább 2 csapat különböző pilótái harcoltak a győzelemért. Vagy ha nem akarunk túl messzire nézni, akkor 2021-es idény, bár azt a sok intrikát és botrányt kihagyhatnánk a képletből.
Részemről a végkövetkeztetés az, hogy amennyiben izgalmas futamokat akar a Forma-1 elérni, akkor ahhoz olyan technikai szabályrendszer megalkotása kell, amely biztosítsa több csapat számára is a futamgyőzelem/dobogó esély lehetőségét és közel tartja egymáshoz a különböző autók teljesítményét. Nem a pontrendszer variálásán kellene gondolkodni.
/Danika