Az utódlást a Mercedes elnapolta
A Mercedes és Lewis Hamilton útjai a várakozásoknak megfelelően folytatódnak 2025-ig bezárólag. Bár az első néhány versenyhétvégén a szakítás közelgő pillanatait lehetett vizionálni, végül az idény közbeni fejlődés és az erősorrend alakulása meggyőzte mind a két felet a folytatást illetően.
Ha Lewis Hamilton oldaláról akarjuk megközelíteni a szerződés hosszabbítás mögött rejlő okokat, akkor a válasz igen egyszerű: nincsen olyan csapat, ahova megérkezve biztosan jobb esélyei lennének a Red Bull és Max Verstappen elleni harcban. A Ferrari az átszervezés és újjáépülés jeleit mutatja és ha nem tudja vörösbe öltöztetni a fél Mercedes gárdáját, ahogyan több, mint 25 évvel ezelőtt Michael Schumacher tette a Benetton szakembereivel, akkor az átigazolás sikeressége a korábbi próbálkozásokhoz hasonlóan erősen kérdéses. Ha pedig mégis sikerülne, pont Frédéric Vasseurtől tudjuk, hogy a mérnökök kertészkedési szabadságai olykor elképesztő hossza nyújtja el a felzárkózás lehetőségét- Az Aston Martin idei története egy valódi csoda, de a hosszútávú sikeresség kapcsán lehetnek bennünk erős kételyek lásd. az idény közbeni visszaesésé. Emellett, hogy ki tudja, meddig tart ki Lawerence Stroll a fia és így a befektetése mellett. A McLaren és Zak Brown piramisából pedig köszöni szépen nem kér Hamilton, hiába az idény közbeni feltámadás a részükről.
Mivel reálisan se felfelé se oldalirányba nincsen út és az idei teljesítménye nem indokolja a visszavonulást, miközben folyamatosan dobogó közelben tud harcolni így az egyetlen ésszerű döntést hozta: a maradást. Persze az idény első néhány futamán voltak nehézségek. De látva, hogy az okos átszervezéssel és újításokkal sikerült közel második/harmadik erővé kinőniük, ami nem egy magától értetődő dolog a Forma-1-ben szintén sokat számíthatott a döntésében.
A Mercedes felől a gondolkodás már kicsit érdekesebb, de itt is megtaláljuk a logikus indokokat. Ahogyan az előző bekezdésben is írtam, a hétszeres világbajnok 2023-as idénye nem indokolja az elküldését. Ha Monzáig a statisztikai lőlapra nézzük az alábbi eredményeket látjuk: 1 pole-pozíció, 4 dobogós helyezés, minden versenyhétvégén pontszerzés, összesen 156 egység. Ezek az eredmények bőven egy top csapat első számú pilótájának szintjét mutatja, ha a kínálkozó lehetőségek kihasználását és az eredmények maximalizását is számításba vesszük. Egy ilyen pilóta elküldését gyakorlatilag egy csapatfőnök se teheti meg, ha nem akarja a győzelmi esélyeit rontani.
Az első számú versenyző megnevezés indokolt Hamilton esetében, hiába van George Russell a garázs túloldalán. A fiatalabbik brit pilóta eddigi 1,5 éves mercedeses karrierje alatt csak azt bizonyította be Toto Wolffnak, miért volt hiba 2021-ben is Valtteri Bottast megtartani, de azt nem, hogy vezér is tud lenni. Az tény, hogy hosszabb távon is feltudja venni a versenyt Hamiltonnal. Nem tudjuk, hogy a 2022-es idényben mennyire hátráltatta a hétszeres világbajnokot a kísérleti nyúl szerep, mennyivel volt szerencsétlenebb mint Russell. De az kétségtelen, hogy jobban megfuttatta a pénzéért, mint Valtteri Bottas. Ugyanakkor az a trónfosztás, ami a Ferrarinál történt és amivel meggyőzte Charles Leclerc az olaszok vezérkarát, hogy Sebastian Vettel szerepét áttudja venni az elmaradt. Természetesen más a szituáció, más a csapat kultúra és rengeteg egyéb környezeti tényező, viszont a döntéshozók kérdése ugyanaz: a magasra taksált saját nevelésű pilótám áttudja-e venni a vezérpilótai szerepet? Leclerc esetén erre a válasz igen volt, Russell esetén csak a jelen állapotokat figyeljük akkor egyértelmű nem.
Azonban George Russell előtt még nyitva áll a lehetőség, hogy az előbbi kérdésre adott válaszon változtasson és ebben a Mercedes is bízhat. Ő is megkapta a bizalmat 2025-ig Hamiltonhoz hasonlóan és ezt mi sem mutathatja jobban, hogy a hétszeres világbajnok 5 éves kérését lendületből visszautasította a vezetőség. A pletykák szerint a legkényesebb pont valóban az általam vélt szerződéshossz körül forgott, csak fordított sorrendben mint vártam: Hamilton akarta magát bebetonozni, míg a csapat rugalmasabb középtávoli jövővel akart számolni. Toto Wolffék megtehették volna, hogy a hangoztatott 8. világbajnoki címért „élethosszig” ragaszkodjanak Hamiltonhoz, de ez nem történt meg. Márpedig ez az én olvasatomban egy dolgot jelent: bíznak George Russellben és abban, hogy a Mercedes vezére lehet. Ha ebben nem hinnének, akkor a brit versenyző szerződését bottal sem piszkálták volna meg, nem hogy pár óra alatt megegyeznek vele. Mégha az idei szezonban főleg a B autó bevetése óta elvesztette a lendületet, azért a tavalyi évben azt a konzisztens teljesítményt – a jó sok szerencse mellett – láthattuk, amely egy későbbi világbajnoki harchoz mindenképpen szükséges.
A 2022-es idény előtt vizionált trónutódlás egyelőre elmaradt a Mercedesnél, a kérdést legalább két évre elnapolták Toto Wolffék. S innentől kezdve teljes erőből koncentrálhatnak a Red Bullra történő felzárkózásra. Az, hogy ez sikerül-e a következő idényekben megtenni és ki lesz Max Verstappen kihívója, az már más kérdés.
/Danika