Az Aston Martin és a Honda úgy találtak egymásra, mint a zsák és a foltja. Bár a tényleges házasságnak csak 2026-ban lesz pályán is látható jele de az előkészületeket már mindenképpen az idei évben meg kell kezdeni. Ezért is volt szükség a tegnapi bejelentésre, amelyet már korábban heteken át pletykáltak és a körülményeket ismerve lényegében az égben köttettet meg.
A modern Forma-1 egyik rákfenéje, hogy ügyfélcsapatként nem tudsz stabilan, több futamon keresztül is harcolni a dobogókért, győzelmekért, bajnoki címről pedig álmodni se szabad. Az Aston Martin rácáfolva mindenkire egy tél alatt nem csak a teljes középmezőnyt ugrotta át, hanem a top-4-be katapultálta magát stabilan verve az erőforrást szállító Mercedest. Persze ehhez kellett, hogy az elmúlt években szerződtetett és újjászervezett mérnöki gárda munkájának beérjen – valamint Lawerence Stroll háttérbe vonulása a technikai oldalról – de az eddigi eredményeik önmagukért beszélnek. Azonban Dan Fallows és a többi Aston Martin vezető nyilatkozatai ellenére az ügyfél státusz erősen korlátozza őket az autótervezésben. Kénytelenek a Mercedes erőforrás köré tervezni az autókarosszériáját, amely csak a saját váltójukkal és hátsó felfüggesztésükkel kompatibilis. Utóbbi területen erőteljes lemaradásban vannak a Red Bullhoz képest. Próbálkozhatnának saját megoldásaik kifejlesztéssel, de az Alfa Romeo elmúlt két évben mutatta meg, mi történik, ha valaki nem a beszállító váltóját akarja használni.
Mindeközben a Honda a kisebb „pávatáncának” hála a Red Bull a Forddal fogott össze az új erőforrások létrehozása érdekében, hoppon hagyva a japánokat. A dolog pikantériája, hogy a vezetőség már korábban jelentkezett és az FIA el is fogadta a nevezésüket az új motorkorszakba, csak éppen ügyfelük nem volt. A potenciális partnerek ezzel szemben nem álltak tömegesen sorba a tárgyal asztalnál. A jelenlegi mezőnyből csak a McLaren és az Aston Martin számított valódi jelöltnek, míg a Forma-1-be belépni kívánó csapatok közül az Andretti számított a fő esélyesnek. Bár Zak Brownnal voltak tárgyalásaik, de az újabb McLaren-Honda projektre nemet mondtak felek, az Andrettiék gyorsan rövidre zárták az ügyet a Renault-val így maradt az Aston Martin.
Viszont ennél jobban nem is alakulhatott volna a felek sorsa. Az Aston Martin így megtudja kapni a valódi gyári státuszt, amelynek hála olyan erőforrást kaphat, amelyet a saját autókoncepciójuk alapján határozhatnak meg és nem kell többé kompromisszumokat kötniük. Másrészt a Honda egy jelenleg élcsapatnak számító és folyamatosan fejlődő partnert kapott, akinek a tulajdonosa mindenki meglepetésére úgy tűnik az ambícióiból nem engedve valóban világbajnoki babérokra hajt.
Minden tökéletesnek tűnik igaz? Sajnos nem az és egy igen komoly buktatója van ennek a házzasságnak. A Honda vezetőségének köszönhetően a jelenlegi erőforrást megalkotó mérnökök színe-java már Milton Keynesben dolgozik. Eredetileg mostanra már a Red Bull Powertrainsben készültek volna a Honda tervei alapján az erőforrások és ezért a tervek mellett a bikások a mérnöki csapatot is megkapták korábban. A terveket a japán gyártó hiába kapta vissza mostanra – elvileg szűzen- a saját alkalmazottait már nem és ezzel rengeteg tudás tűnt el. Emlékezzünk vissza, hogy mennyi ideig tartott a felzárkózás a későbbi belépés miatt és hányszor változtattak a vezetői struktúrán mire összeálltak a Red Bull-lal.
Félő, hogy az Aston Martinnal a projekt ugyanúgy indul majd, mint a McLarennel, hiába ismerik a silverstone-i mérnökök a japánokat a közös múlt miatt. Ez pedig a jól felépített csapatot ismét a startmezőre küldheti vissza. Ráadásul a kockázat kezelést nehezíti az a tény, hogy az Aston Martin kizárólagos ügyfél lesz, vagyis más csapat nem kaphatja meg a terméket. Így pedig ha bármi probléma lenne az autóval nincsen referencia pont, amihez mérni lehet az eredményeket és a javítandó területek meghatározása is nehezebb lenne. A McLaren-Honda projekt ezen is bukott el, az Alpine ezzel is szenved.
Ugyanakkor a váltás a kockázatát vállalnia kell Lawerence Strollnak. Aki mer, az nyer és az ambicióit ismerve ez a lépés kötelező volt. Saját szavaival élve az „utolsó kirakós darabot” is a helyére kellett illesztenie, hogy ténylegesen szerepet vállaljanak a világbajnoki címért vívott harcban.
/Danika