Az Alpine/Renault formáció Fernando Alonso és Oscar Piastri nem kicsit kínos elvesztése után úgy döntött, hogy a sikeres francia nemzeti csapat álmának megvalósításával köszörüli ki a hírnevén szerzett csorbát. Pierre Gaslyt megszerezve sikerült is az álom beteljesítéséhez szükséges francia versenyzőpárost összeállítaniuk. A kérdés az az, hogy az álom Gaslyval és Oconnal beteljesülhet-e az álom, vagy ugyanolyan kudarcra lesz ítélve, mint a korábbi próbálkozásaik?
Szögezzünk le valamit a legelején: az Alpine Pierre Gasly személyében a legjobb elérhető versenyzőt szerezte meg 2022 őszén. A francia személyében sikerült egy nagyon stabil, az időmérőn inkább remekelő, és a káosz futamokon jól teljesítő pilótát megszerezniük. Jómagam a 2022-es idény legtöbb eredményét zárójelbe tenném az esetében, mert az AlphaTaurinál először lehívott opciója majd kivásárlása után nem sok motivációja lehetett az évtized legrosszabb kisbikás autóját vezetve. Ha a korábbi idényeiből indulunk ki, akkor nem véletlenül volt az egyik legkeresettebb versenyző a pilóta piacon. A McLaren is eredetileg őt szemelte ki Daniel Ricciardi helyére, viszont 10 millió dolláros kivásárlási árat már sokalta érte, amit ők nem, de a Renault meg engedhetett magának.
Pierre Gaslyval és Esteban Oconnal így az Alpine két, az átlagnál kicsit jobb pilótával felfegyverkezve vághat neki a 2023-as évnek. Ezzel a pilótafelállással előzetesen a legerősebb páros birtokosai lettek a top-csapatok után, ami sose egy rossz dolog. Ráadásul sok csapattal ellentétben a stabilitás is megmaradt, ami nemcsak a csapatfőnöki keringő miatt nagy szó, hanem mert az Alpine/Renault volt az az istálló, amely gyakorlatilag minden szezont a szervezet teljes átalakításával kezdte a visszatérésük óta. Az idei körből kimaradtak, aminek a nyomait a csapatteljesítményen biztosan látnunk kell. Ha pedig az egyenlethez hozzátesszük, hogy a technikai problémák megoldásán dolgoztak egész évben, amelyek miatt csak Fernando Alonso tavaly 50 pontot bukott, akkor a tavalyi konstruktőri 4. hely megőrzésére jelentős esély nyílik a sűrű középmezőnyben.
Mindez szép és biztató az idei szezonra, a kérdés viszont az, hogy valóban így alakul-e, mert több aggasztó felkiáltó jel is van. Az első és legfontosabb, hogy miképpen kezelik a pilóta párosukat. Pierre Gasly és Esteban Oconról köztudott volt, hogy ki nem állhatták egymást a gokartos időktől kezdve. A két francia pilóta elmondása alapján az ellentéteket elvileg átbeszéltek, de sokat mondó az a tény a hozzátartozókra is átragadt a rivalizálás kapcsán, hogy a családtagoknak gyakorlatilag megtiltották a paddock látogatását. Azt a pár alkalmat, amikor meg mégis beengedik őket, akkor egyszerre csak az egyik pilóta családtagjai jöhetnek el. Ha a két pilóta a saját hozzátartozóit nem regulázta meg a régi feszültségek csökkentése érdekében, akkor felvetül a kérdés, hogy a közösségi médiában mutatott kép mennyire cukormáz és hány futamra van szükség a belháború kirobbanásához.
Ha pedig már a csapattársak közötti konfliktus szóba kerül, akkor óhatatlanul is felsejlik a tavalyi szezon, amikor a legtöbb probléma pont az Alpine-nál fordult elő ebben a tekintetben. A csapatvezetés Otmar Szafnauerrel az élen már az idény második futamán elveszítette a kontrollt Fernando Alonso és Esteban Ocon fölött, ami végső soron elvezetett egyrészt a kétszeres spanyol pilóta elvesztéséhez, másrészt a csapatmunka teljes hiányához. Ráadásul Szafnauerhez is köthető az Oscar Piastri ügy, egy pilóta akadémiával rendelkező Forma-1-es csapatfőnöknek illik jobban ránézni a junior pilótáikra és azok szerződéseire is. Erős kételyeim támadnak összességében, hogy hosszútávon eredményesen tudja kezelni a két pilótát és az egész csapatot.
A csapatpilóta választása is furcsa abban a tekintetben, hogy gyakorlatilag Gasly és Ocon tükörképei egymásnak. Előbbi pilóta egy szerencsés futamgyőzelemmel és további két dobogós helyezéssel rendelkezik eddigi 109 Forma-1-es nagydíján, utóbbi versenyző 111 nagydíj alatt szintén egy szerencsés győzelme és két dobogós helyezés mellett. Mindketten tökéletesen megtestesítik az átlagnál picit jobb Forma-1-es pilóták mintáját, akik egy világbajnoki címre törő csapatnál legfeljebb második számúak lehetnek. Egy egyszerű középcsapatnál tökéletes lenne ez a felállás, mindketten elég stabilak pontszerzési lehetőségek maximalizálása tekintetében, az autóban alapvetően benne lévő potenciált ki tudják autózni. Viszont a valódi extrát nem, egy világbajnoki címre törő gárdánál szükség van a klasszis versenyzőre, márpedig a vezérigazgató Laurent Rossi ezt a célt tűzte ki ismét a következő 100 futamra.
A Renault-Alpine és a korábbi francia csapatoktól már korábban is hallottuk ugyanezeket az álmokat hasonló időintervallummal, de eddig egy eset kivételével mindig megbuktak. Alain Prost a 80-as években a Renault mögött volt képtelen világbajnoki címet szerezni, egy évtizeddel később ő vitte csődbe a szebb napokat is megélt Ligierből lett Prost GP-t. Kiderült, hogyha valaki nagyszerű pilóta, nem feltétlenül kiváló csapatfőnök. A Renault Fernando Alonsóval az autóban és Flavio Briattoréval a csapat élén sikerült két konstruktőri és egyéni világbajnoki címet szerezniük, majd amilyen hirtelen jött a siker, olyan hamar visszaestek.
A franciák 2016-os visszatérése óta már három nagyobb átszervezés is történt, de a teljesítményben tartós hosszútávú változás nem. A megfelelő csapatvezetés, a megfelelő pilóta és a győzelemre képes pilóta rendre hiányzik, pedig az első kettő a kezükben volt. Fréderic Vasseur még a Renault által került a Forma-1-be, hogy aztán fél évvel később elüldözzék Cyril Abiteboul kedvéért. Daniel Ricciardót nagy pénzért leszerződtették, majd a koronavírus járvány első hónapjaiban látva a projekt nem megfelelő haladását inkább a McLarennek szavazott hosszútávon bizalmat. Pár nap alatt mutatott ajtót nekik Fernando Alonso és Oscar Piastri is, utóbbi személyében a jövő egyik lehetséges bajnokát, egy Max Verstappen-Charles Leclerc-George Russell szintű tehetséget veszítve el. A csillagok egyszerűen képtelenek együtt állni ott, ahol a francia álom megvillan, ami a történelmet látva nem lehet a véletlen műve.
Tény, hogy hosszú idő után most vannak a legjobb pozícióban a franciák, de kérdés mire jut az eddig egy versenyzős McLaren két potens pilótával és a kvázi volt csapatai ellen bosszú hadjáratot indító Fernando Alonsóval szemben. A közvetlen riválisok 2023-ra egyértelműen sokkal erősebbnek tűnnek, a tavalyi évhez képest, így a konstruktőri 4. hely megtartása is nehezebb lehet. Összességében az Alpine-nak a középcsapatok szintjén egy remek pilóta párost állt össze Esteban Oconnal és Pierre Gaslyval, akiktől a stabilitást és a mindig jó teljesítményt mindig elvárhatják. Azonban, hogy ez a végső cél, a francia álom, a a FRANCIA NEMZETI CSAPAT diadalmenetéhez elég lesz-e, ebben már erős kételyeim vannak.
/Danika