Juan Manuel Fangio elmaradása majd visszavonulása kisebb űrt hagyott maga után. A világbajnokság szervezői azzal a furcsa helyzettel találták szembe magukat, hogy egy világbajnok sem volt a mezőnyben. A trónra kihívók bőven akadtak, az új autókkal érkező Ferrarikat a Mike Hawthorn – Peter Collins – Luigi Musso trió vezette, a technikailag fejlettebb Vanwallok oldalán a Stirling Moss-Tony Brooks sorakozott fel. Mindeközben a világbajnokság lebonyolításába két újítás is bekerült, egyrészt először rendeztek 11 versenyt egy idényben, ahol a legjobb hat eredmény számított az egyéni világbajnoki címbe. Másrészt először írták ki a gyártók/konstruktőrök versenyét és hirdettek világbajnokot szintén köztük.
Az évadnyitó Argentin Nagydíj meglehetősen furcsán indította az idényt, a legtöbb brit csapat nem utazott el Dél-Amerikába, köztük a Vanwall se. Mossot ezt cseppet sem zavarta és egy Cooperbe átülve nyerte meg az idénynyitót. Moss élete formájában vezetett, az összes futamot vagy az első vagy a második helyen fejezett be, csak a Vanwallok ne lettek volna annyira megbízhatatlanok. Az idény alatt 5 futamról is kiesett technikai hiba miatt így a Ferrarik végig a nyomában tudtak maradni. Az olasz csapat legjobbja a brit sztár Mike Hawthorn volt, aki bár csak a Francia Nagydíjat tudta megnyerni, de egy verseny kivételével mindig a dobogós helyen látta meg a kockás zászlót, harcostársa Peter Collins a Brit Nagydíjat zsebelte be. A másik Vanwallal Tony Brooks három futamot nyert meg.
Erre az esztendőre újra a tragédiák vetettek árnyat, Luigi Musso a reimsi Francia Nagydíjon szenvedett halálos balesetet, pár héttel később Peter Collins hunyt el a Nürburgringen. A baleset egyik szemtanúja, Hawthorn egy váltóhiba miatti lerobbanás és visszavontatás miatt majd órával később értesült bajtársa elvesztéséről. Gyászba vonult Maranello, két sztár pilóta elvesztése után minden erejüket Hawthorn világbajnoki címe megnyerésére koncentrálták. A Forma-2-ben edződő Phill Hillt állította csata sorba Enzo Ferrari, aki megcselekedte, amit megkövetelt a haza. Brit csapattársának két második hely megszerzésében is közreműködött Monzában és Casablancában, ami elegendőnek bizonyult Moss ellen és egy ponttal ugyan, de Mike Hawthorn lett a világbajnok mindössze 1 ponttal Moss előtt. Azonban a brit pilótát megviselte bajtársai elvesztése és a világbajnoki címmel a zsebében, 29 évesen a visszavonulás mellett döntött. Bár az egyéni cím nem lett meg, de a Vanwall az első konstruktőri világbajnoknak mondhatta magát hat győzelemmel.