Az immár négyszeres bajnok Juan Manuel Fangio nem volt megelégedve azzal, ahogyan Enzo Ferrari bánt vele, így mindössze egy év után visszatért a rivális Maseratihoz. A váltás tökéletesen bejött, a Ferrarik által használt Lanciákat hiába próbálták versenyben tartani, a még régebbi Maseratik a kor zsenije kezében győzelmet-győzelemre hozott. A Brit Nagydíjat leszámítva, ahol Fangio elindult azt a futamot megnyerte. Legnagyobb és egyben pályafutása utolsó győzelmét a Nürburgringen aratta, ahol egy bohózatba illő boxkiállás és 50 másodperces hátrány összeszedése után volt képes nyerni a Ferrarik előtt.
A Német Nagydíjon megkapott fricska tökéletesen leírta a maranellóiak idényét. Legfeljebb csak második hely juthatott nekik az argentin legenda mögött. Győzelmet egyáltalán nem szereztek a 1957-es világbajnokságban, ami először – de nem utoljára – esett meg velük. A legjobb ferrarisnak számító Luigi Musso csak két második helyet tudott felmutatni Rouen-ből és Aintree-ből. A Ferrari helyett a fő rivális a Vanwall kezdett lenni, ahol a húzónév Stirling Mosst volt. Csak a brit tudott a Fangióval ringbe szállni, Brit Nagydíj mellett a két idényzáró olaszországi versenyen győzedelmeskedett, de ez is kevés volt a világbajnoki címhez az idény eleji gyenge forma miatt.
Juan Manuel Fangio abszolút megérdemelten szerezte meg 5. világbajnoki címét. 4 győzelem 2 második hely és egy kiesés szerepelt a neve mellett. Azonban ő és a Maserati szerepe véget ért a Forma-1-ben. Az olasz csapat a Lancia pár évvel korábbi esetéhez hasonlóan pénzhiánnyal küzdött és abba kellett hagynia a motorsport programját. Fangio pedig még két futamon elindult, de versenyképtelenség és az eredmények elmaradása miatt a következő szezon közepén visszavonult.