Az 1959-es szezon előtt óriási változások történtek a Forma-1-ben. Az offseason legnagyobb híre az előző évi konstruktőri bajnok, a Vanwall kivonulása volt. A helyüket a Cooper-BRM-Lotus alkotta brit kontingens vette át. A Ferrarinak a tragédiák és a visszavonuló Mike Hawthorn miatt a csapatát teljesen újjá kellett szerveznie, megszerezték Tony Brooks, a veteránnak számító Jean Marie Behrát és véglegesen előléptették az előző évi hős Phil Hillt. Stirling Moss kétlaki idényt futott, két versenyt a BRM-nél teljesített a maradékot a Coopernél. Utóbbi csapatnál ráadásul egy eddig kevésbé ismert pilóta lépett elő Jack Brabham személyében. A szezon összesen 8+1 futamból állt, ahol a legjobb 5 eredmény számított bele a végső elszámolásba.
Az Argentin Nagydíj törlése után az idénynyitót Monaco utcáin tartották meg, ahol Behra és Moss kiesése után Brabham szerezte meg az idény és Forma-1-es karrierje első győzelmét. Az ausztrál a győzelem után nem is vett vissza a tempóból és további kétdobogós helyezéssel és a Brit Nagydíj megnyerésével folytatta az idényét. Tony Brooks azonban nem adta könnyedén magán, a monacói második helye után a Francia majd a Német Nagydíjat nyerte meg. A győzelmet beárnyékolta, hogy az eddigre a Ferraritól kirúgott Behra egy betétfutamon történt balesetet követően elhunyt. Stirling Moss se akart kimaradni a világbajnoki harcból és egy pocsék szezon kezdet után – 5 futamból háromszor is kiesett, egyszer kizárták és csak a Brit Nagydíjon lett második – a Portugál és Olasz Nagydíjon aratott győzelem után tért vissza a meccsbe.
A teljes szezonban senki se tudott kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani, Brabhamet-Mosst és Brooksot is megtalálták a pilótahibák és a technikai meghibásodások. Moss monzai győzelme, Brabham harmadik helye és Brooks kiesése után az évadzáró Amerikai Nagydíjra úgy fordultak rá a pilóták, hogy mindenkinek volt esélye a végső sikerre. A futam először és utoljára Sebringen volt, ahol a Brooksnak mindenképpen nyernie kellett, míg Mossnak legalább második helyen kellett volna célba érnie, hogy legyen bármi esélye a címre. Utóbbi versenyzőnek a reményei hamar hamvába holtak miután a váltója a futam 5. körében megadta magát. Brooksnak se voltak jobb esélyei és képtelen volt megakadályozni egy bizonyos Bruce McLaren első Forma-1-es sikerét. Brabham így mondhatni kényelmesen, az autóját a kifogyott üzemanyag miatt a célvonalon áttolva lett az 1959-es év világbajnoka. A brit csapatok felemelkedése előrevetíttette a következő évtized tendenciáját, és az eddigi olasz hegemóniát felváltotta az angol uralom a Forma-1-ben.
Ez volt a visszatekintő sorozatunk utolsó része. Ha tetszett a sorozat, akkor like-kal, megosztással vagy kommenttel fejezd ki a tetszésedet. Ha véletlenül az egyik részről lemaradtál volna pánikra semmi ok, a jövő héten két részletben cikk formájában is megjelennek az írások.