Az 1956-os idényt meghatározó események dominói már egy évvel korábban elindultak. A Le Mansi 24 órás versenyen történt tragédiában való érintettségük miatt a Mercedes a sikersorozat ellenére a kivonulás mellett döntött és majd négy évtizedig a Forma-1 közelébe se mentek. A sztárpilótapárosuk így szabad lett és a két megmaradt élcsapathoz igazoltak, Juan Manuel Fangio a Ferrarinál, Stiring Moss a Maseratinál kötött ki. Az argentin címvédőt főleg az Enzo Ferrari által kínált technika vonzotta. Az előző év végén kivonult Lanciával és az őket felvásárló Fiattal olyan alkut kötött a legendás márka alapító, hogy a Lancia által elkészült vagy félkész D50S autókból hat is Maranellóban kötött ki. Már pedig ezek a gépek legalább olyan jónak tűntek, mint a korábbi évek mercedesei, ellenben az autó fejlesztése közbeni finanszírozási gondok kiütköztek és rendkívül sokszor meghibásodtak.
Fangio rögtön az évadnyitó Argentin Nagydíjon megtapasztalta a D50S-ek ezen rossz tulajdonságát, csak a csapattárs Luigi Musso átadott autója miatt tudott győzelmet aratni, míg a sajátja lerobbant. Monacóban a koreográfia hasonló volt, csak ezúttal Peter Collins adta oda Fangionak a Lancia-Ferrarit, miután a háromszoros világbajnok összetörte a sajátját. A hibát ezúttal Moss kihasználta és az idényben az első győzelmét aratta. A Belga Nagydíjon Fangio ismét műszaki problémával küzdött, de ezúttal már ki is esett a versenyen, Moss csak a harmadik lett így a győzelmet Peter Collins szerezte meg ezúttal, ráadásul a következő Francia Nagydíjon folytatta győzelmi sorozatot. Hirtelen a sportág rajongói ismét hármas csatát láthattak a világbajnoki címért Fangio, Moss és Collins mögött.
A kialakult állapotot Fangio nem tűrte, és bár megnyerte a következő két versenyt, de Collins és Moss is egy-egy második helyet szerzet így a minimális világbajnoki esélyeik életben maradtak az évadzáró monzai futamra. A két trónkövetelő út előtt egy út volt: a győzelem mellett a leggyorsabb kört is meg kellett futniuk, míg az argentin nem végez pontszerző helyen. Az Olasz Nagydíj pontosan erre végkimenetel felé haladt, hiszen futam közben Fangio kormányműve eltört és csak a szerencsének köszönhetően nem törte össze az autót míg a győzelemért Moss és Collins küzdött. Collins látva a bajba jutott csapattársát és hogy Luigi Musso semmi szín alatt nem akarta ezúttal átadni a Lancia Ferrariját, Collins felajánlotta a sajátját. Fangio soha se felejtette el ezt a gesztust és Moss mögött a második helyen ért célba és így megszerezve a negyedik világbajnoki címét. A sors iróniája, hogy Luigi Musso autója se húzta ki a verseny végéig, így a Collins nagylelkűsége még inkább felértékelődik.