Mennyit számított Carlos Sainz szélárnyéka?
A Francia Nagydíj szombati időmérő edzésének sokáig unalmasan csordogáló lefolyását a Carlos Sainz-Charles Leclerc Q3-as szélárnyékozási próbálkozásai tették érdekessé. A monacói pilóta kétszer is megpróbálta a csapattárs szélárnyékába kerülni a gyorskörein a Mistral egyenes második szakaszában és a harmadik szektor elején. Végül bár közel sem tökéletesen, de másodjára sikerült megoldani a koreográfiát és azzal a gyorskörrel Leclerc szerezte meg a pole-pozíciót 304 ezredmásodperces előnnyel Max Verstappen előtt. A leintést követően a legtöbb embert azonnal el kezdte foglalkoztatni a kérdés: pontosan mennyit számított Carlos Sainz szélárnyéka?
Mielőtt rátérnénk, hogy mekkora előnyt jelentet Leclercnek a szélárnyék nézzük meg a Ferrari miért folyamodott ehhez a taktikához. Az első ok elég nyilvánvaló: Carlos Sainz az erőforráselemek cseréi miatt úgyis az utolsó rajtsorból indult volna így a csapat színfájdalom nélkül a logikus döntést meghozta, a spanyol időmérőjét beáldozzák a csapattárs kedvéért. A második ok is utólag egyértelmű, de elsőre nem volt triviális: a Red Bull végsebesség előnye és főleg ez utóbbi tény játszotta a főszerepet a döntés hátterében.
A két Red Bull a Ferrarikhoz képest egész évben nagyobb végsebességgel rendelkeztek az egyenesekben versenypályától függetlenül. Erre az előnyükre tovább építve úgy érkeztek meg a Paul Ricardra, hogy a riválishoz képest egy alacsonyabb leszorítóerős és légellenállású csomagot hoztak el. Nem is találtak ellenfélre a hétvége eddigi részében az egyenes szakaszokon, a Red Bull rendre mindenkinél gyorsabb volt a Mistral egyenest tartalmazó második szektorban. Charles Leclerc a Q2-ben futott leggyorsabb körében 7 km/h órával volt lassabb a síkán utáni rövidebb egyenes szakasz és a 11-es kanyar féktávja között Max Verstappenhez képest és csak ezen a pár száz méteren egy tizedmásodpercet bukott (2. kép). Nem tragikus időveszteség, de a Ferrari nem tudhatta mennyi tartalék van a Red Bullban (a Q2-es szakasz leintésekor a 7 tized másodperces lemaradás eléggé árulkodó jel) és úgy döntöttek, hogy végre hajtják az előzetesen kigondolt tervet.
A időmérő edzés utáni nyilatkozatok elolvasásáig azt hittem, hogy ad-hoc jelleggel találták ki a szélárnyékozást, ha már a Kevin Magnussennel folytatott párbaj után bejutott Carlos Sainz is. A valóság azonban ennek az ellenkezője volt. A spanyol versenyzőtől tudjuk, hogy egész héten erre készültek a garázsban, csak nem gyakoroltak semmit sem de elmondása szerint nagyjából tudta mit kell tennie majd. Érhető, hogy a hadviselés egyik szabálya a megtévesztés és az ellenfél számára minél kevesebb információ szolgáltatása, de a Mistral egyenes második fele nem éppen a legkönnyebb hely egy szélárnyékos koreográfia megvalósításához. Mégha a Red Bull látja is, hogy a szabadedzéseken a Ferrari a szélárnyékozással próbálkozik, akkor sem tudott volna mit tenni, lévén, hogy nem volt feláldozható pilótájuk. A gyakorlás hiánya ennek eredményeként szabad szemmel is látható volt, Charles Leclerc még legjobb körében is csak az egyenes legvégén és a gyors jobbos Signesben kapott lényegi segítséget.
De pontosan mennyit is jelentett Carlos Sainz szélárnyéka? Leclerc a pole-pozíció megszerzése után két tizedet saccolt és hogy a szélárnyék nagyon szoros lett volna a végeredmény. A monacói alaposan túlbecsülte a segítséget, a valóságban a telemetriai adatok alapján valahol kb. 6 századmásodpercet jelentett a csapattárs levegő törése a leggyorsabb Q2-es idejéhez képest (3. kép). Sok hűhó semmiért, pedig a cél elérhető volt. Amikor a két Ferrari közvetlenül egymás mögött haladt, akkor a korábban említett végsebesség hátrány eltűnt, Leclerc és Verstappen közel azonos tempóban haladt. De mivel a síkán után messze volt Sainz ezen szakaszon így a holland volt a gyorsabb. Ha a kivitelezés tökéletesen sikerül, akkor várhatóan 2 tizedmásodpercet is nyerhettek volna egy kör alatt.
A leggyorsabb körök összehasonlításakor tökéletesen látszódik, hogy a Ferrari pole-pozíció a kanyarokban mutatott jobb teljesítménynek köszönhető (főleg a 3. szektorban), mintsem a szélárnyékozásnak (4. kép). Az egész közjáték egy bűvésztrükkhöz hasonlítható utólag, ahol a művész eltereli a nézők figyelmet miközben a „varázslatot” végrehajtja, csak ezúttal a trükk nem sikerült. Egyértelmű, hogy a Ferrari a szélárnyékozás nélkül se talált volna legyőzőre egykörön a Paul Ricardon, de ez nem biztos, hogy a jövőben is így lesz. Az olasz csapat egy fontos leckét kapott, hogy mint az életben sok dolog, gyakorlás nélkül semmi sem sikerül tökéletesen. A szélárnyékozással várhatóan a jövőben is kell próbálkozniuk ha a végsebesség hátrányukat akarják csökkenteni, gondoljunk Monzára vagy Spa-Francorchampsra, ahol nem engedhetnek maguknak egy olyan hanyag kivitelezést, mint a Francia Nagydíj időmérő edzésén.
Amennyiben értékeled a munkánkat, és akár csak egy jelképes összeggel is szeretnél támogatni minket, ezt az alábbi linken teheted meg. Köszönjük!
https://www.patreon.com/padlogaz