Michael Masi elküldése egy elkésett szükséges, de nem elégséges lépés volt az FIA részéről. Bár az dicséretes, hogy a döntést Mohammed Ben Sulayem végül meghozta, de ezt előtte egy belső vizsgálat, az általános szurkolói felháborodás, valamint egy utolsó pillanatban visszavont jogi csatározás előzte meg. Azonban mindezt egy bölcsebb és tisztábban irányító vezetőség hamarabb megelőzhette volna.
Charlie Whiting halálát követően kinevezett versenyigazgatónak már 2019-ben és 2020-ban is voltak jelek, hogy nem biztos ő a megfelelő ember a pozícióra. Gondoljunk akár arra, hogy az ő munkáját segítő stewardok felfogása mennyit változott akár nagydíjról,
nagydíjra vagy Alexander Albon ütközéseire Lewis Hamiltonnal, amely esetek ékes bizonyítékai az általa irányított versenyek ellentmondásaira. Sikerült egy olyan felügyeleti és büntetési rendszert kiépítenie, amelynél a többszöri pályalevágásért járó büntetés mértéke megegyezett egy versenyző társ kiütésével. Valószínűleg mindannyiunk igazságérzete minden egyes alkalommal egy mély gyomrost kapott, főleg ha futam közben mind a két esetre volt példa.
A 2021-es szezonban ennek a rendszernek a hibái teljesedtek ki, kezdve már a szezonnyitó Bahreini Nagydíjjal, ahol verseny közben változtattak a 4-es kanyarra vonatkozó direktívákon, majd következő csúcspontja Silverstone-ban és Monzában történt a világbajnok aspiránsok ütközéseinél és azok szankciónálásánál. Két korszakos zseni párharcának felügyelete mellett olyan feladatokkal is meg kellett megbirkóznia, mint a soha meg nem tartott Belga Nagydíj esetleges elindítása vagy a szocsi-i árvízben és ítéletidőben tartott versenyhétvége megszervezése. Egy rendkívül megterhelő, a szellemi tűrőképesség határait karcoló év végén nem csodálom, hogy a hibák is megsokasodtak.
Számomra az év legmélyebb pontja nem Abu-Dhabiban történt, hanem egy héttel korábban Szaúd-Arábiában. A jeddahi káoszban az irányítás teljes mértékben kicsúszott a kezeiből: bazári alkudozásra jellemző rajtfelállás megbeszélés, többszöri gyors VSC fázis belengetése a hiányos törmeléktakarítás miatt, Hamilton és Verstappen ismételt ütközése egy ismét más felfogást képviselő stewardok döntése nyomán. Már ott érezni lehetett, hogy ha az idényzáró versenyen bármilyen kétes szituáció merül fel, akkor abból jó döntés nem fog születni.
Ugyanakkor nem feltétlenül csak Michael Masi tehető felelőssé a kialakult helyzetért, hanem maga az FIA is. Visszakanyarodva: Charlie Whiting halálakor a Forma-1 abban a helyzetben találta magát, hogy nem volt egy jól felkészített helyettes, aki képes bármikor beugorva ellátni legalább a feladatok egy részét. Pontosabban egy volt, az addigi helyettese, a Forma-2-es és Forma-3-as versenyek irányításáért felelős Michael Masi. Most belegondolva abba, hogy a kinevezéskor a legalkalmasabbnak tűnő egyetlen potenciális jelölt is később milyen munkát hozott súlyos szervezeti problémákra mutat. A Nemzetközi Automobil-szövetség abban a kellemetlen helyzetben van, hogy előrelépési lehetőség gyakorlatilag nincsen benne. Mindez a Forma-1-es osztályra igaz, főleg Whiting idejében láttuk ennek következményeit. A néhai brit helyén más versenyigazgatót látni elképzelhetetlen volt, ő maga már egyfajta intézmény lett, akit nem lehet csakúgy helyettesíteni és teret engedni másoknak. Előrelépés és a bizonyítási lehetőség híján a jobb szakemberek pedig tovább álltak. Így került például a Ferrarihoz a Laurent Mekies, aki korábban szintén Whiting jobbkeze és helyettese volt. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy sokáig kiálltak Masi mellett. Ahogyan a mondás is tartja: vakok között a félszemű a király.
Az FIA egyszerűen nem gondoskodott a megfelelő utánpótlásról a versenyirányítás számára a Forma-1-nek. A jelenlegi kinevezések is kissé a saját munkájuk szegénységi bizonyítványa, hogy két külsőst, Eduardo Freitas a WEC versenyigazgatóját, valamint Niels Wittich, a DTM távozó versenyigazgatóját vették fel Masi utódjaként. Utóbbi számára ráadásul nem is ismeretlen a Forma-1-es terep, korábban ő is segítette Charlie Whitting munkáját, mielőtt távozott volna a Forma-1-ből. (Kissé ironikus, nem?) Bár az ő DTM-es kalandja is botrányosan ért véget, miután a két fő bajnokesélyes Kelvin van der Linde és Liam Lawson ütközései miatt az év utolsó versenyhétvégéjén a bajnokság renoméja súlyos csorbát szenvedett.
Mohammed Ben Sulayem jelenleg minden eszközt megígér, hogy segítsék a versenyirányítás munkáját: tanácsadóként visszahozza Herbie Blash, Whiting egyik korábbi segítőjét, létrehoznak egy virtuális versenyirányítást (valószínűleg Genfben), ami a versenyigazgató munkáját fogja segíteni a VAR-hoz hasonlóan. De ezek a lépések is újabb bizonyítékai annak, hogy az FIA mindig csak reagál a történésekre, szinte soha se megy elébe. Jelenleg nincsen semmi garancia arra, hogy újabb kétes helyzetek és azokhoz kapcsolódó hibás döntések ne ismétlődjenek meg a Forma-1-ben. Véleményem szerint egy nagyobb horderejű szervezeti változásra lenne szükség, ami nem hagyja, hogy a Michael Masihoz hasonló emberek kerüljenek a fő döntéshozatali pozícióban, máskülönben nem az a kérdés, hogy látunk-e még egy olyan botrányos döntésekkel teli szezont, mint a tavalyi, hanem az, hogy mikor.
Danika